Pirított sonkás, brokkolis, sült karajszeletek
Pirított sonkás, brokkolis, sült karajszeletek
Van az úgy, hogy az ember kitalál valami finomságot, majd menet közben változik a program, jönnek új ötletek – és valami egész más születik a végén. És a jó az, ha a végeredmény még klasszabb lesz, mint az alapötlet volt. Nos most egy ilyen finomság következik…
Szóval azt találtam ki, hogy a hűtőben várakozó sertés karajból töltött, sütött hústekercseket fogok készíteni – tehát elkezdtem felszeletelni a húst. Ezt úgy gondoltam, hogy pillangó szeleteket vágok, majd ezeket szétnyitom, és vékonyra klopfolom majd őket. El is kezdtem a projektet, szép szeleteket vágtam, majd jött a kopácsolás – de a hús valahogy nem volt az igazi. Na nem volt vele semmi baj, csak olyan gyengébb szerkezetűnek éreztem – szóval nem volt olyan mint máskor. Éreztem, hogy ezt megtölteni nem lesz egy leányálom – így átértékeltem a menüt. Végül is szép, nagy szelet húsok alakultak ki, amiket először megsóztam, majd megforgattam lisztben. Simán elősütöttem mindet, és mivel jó nagyok voltak, így a zsugorodás után is normális méretűek maradtak. Ittam egy jéghideg rozét, kezdtem elfogadni, hogy nem hústekercsek lesznek – kezdtem ötletelni.
Beáztattam száraz kenyereket vizes tejbe – majd kicsit később kinyomkodtam őket, és egy serpenyőben lepirítottam mindet. Az elkészült pirított kenyérkéket félreraktam, majd apróra vágott sonkákat is pirítottam le, illetve ezután vöröshagymát is megdinszteltem. Alakul a cucc, de rájöttem, hogy a fagyasztóban van egy nagy rakat brokkoli a sógoromék jóvoltából – úgyhogy egy kisebb lábasban feltettem őket párolódni.
Elő egy nagy jénait, majd a kenyereket, a sonkát, a hagymát és a brokkolit összedolgoztam, alaposan borsoztam sóztam – és zöld fűszerekkel ízesítettem, ja meg egy fél marék petrezselyem zöldjével tettem karakteressé az egészet. ütöttem bele két tojást, majd arra törekedtem, hogy ne túl száraz, de mégse folyós állagú legyen a töltelék állaga. Már ekkor éreztem, hogy ez nagyon-nagyon király kis menü lesz. A sütőt beizzítottam, ittam még egy jeges rozét, és egy tepsit alaposan meglocsoltam oliva olajjal – majd egymás mellé pakolgattam a husikat. Egy evőkanállal elkezdtem halmozni a szuper brokkolis töltelékemet a húsokra – nem sajnáltam, igen-igen gazdagon tornyoztam a cuccot az elősütött karajokra. Tepsi becsúsztat a sütőbe, majd amikor már szép aranybarna a töltelék teteje, akkor lehet is tálalni. Mivel volt már köret előkészítve, így azzal nem kellett molyolnom – úgyhogy ehettünk is. És milyen finom lett! A hús bár vékony volt, de nem tudott kiszáradni, szétolvadt a szánkban – a töltelék, ami pedig a húsokra került, nos az könnyed és mégis tartalmas lett. A brokkoli pedig ellensúlyozta a nehezebb hús összetevőket – szóval egyszerűen nagyon finom lett. Tudom, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt – de akkor is elégedett vagyok. Kell ennél több?
Ja és akinek tetszik a blogom, az nyugodtan szavazhat rám a goldenblog.hu-n:
