Ropogós rozmaringos, narancsos kacsasült gyümölcsszósszal, főtt/sült burgonyával

Ropogós rozmaringos, narancsos kacsasült gyümölcsszósszal, főtt/sült burgonyával

DSCF6616

Az előző napi karácsonyi evés-ivás után – töltött káposzta, halászlé, túrós csusza, sütemények – folytattuk a hagyományokat, és pulykát vagy kacsát “kellett” készíteni. Tavaly Eszter jóvoltából egy hatalmas pulyka került az asztalunkra, idén pedig két kacsának kellet az örök vadászmezőkre költözni, hogy mi jól lakhassunk. 🙂 

A két madárka darabonként kicsivel több mint 2 kilót nyomott – egyik sem volt se túl zsíros, de soványka sem. Megtisztítottam őket, a mellüknél a bőrüket éles késsel beirdaltam, hogy szépen kisüljön belőlük a zsír, majd alaposan kívül belül besóztam őket. Két fél narancs levét a kacsák bőrébe bedörzsöltem, majd egy-egy fél narancsot a hasüregükbe is betettem. Ha már ott tevékenykedtem, akkor szórtam be szárított rozmaring leveleket és majorannát – ez a hármas kombó gőze fogja átjárni a szárnyasainkat a sütés közben.

A tepsibe a hátára fektettem a madárkákat, egy alufólián beraktam egy-egy fél narancsot, amelyeket szintén megszórtam rozmaringgal, majd az egészet beburkoltam alufóliával. De még mielőtt a fóliát lezártam volna, vizet és sört öntöttem a kacsák alá, ez szintén a párolás fontos része volt.

200 C-os előmelegített sütőbe raktam egymás fölé a két tepsit, majd csatlakoztam a családhoz, akikkel még a tojáslikőröm maradékaival és egyéb káros szeszes italokkal múlattuk az időt. Kb 1,5 óra múlva megnéztem, hogy állnak a madárkáim – az egyik, már klasszul kezdett megpuhulni, a másik még kérette magát. ( Pedig súlyra, kinézetre nem igen volt különbség, mégis máshogy viselkedett… ) Szóval őt még visszaraktam a fólia alá, a másik pedig addig pihent.

Ekkor a tojáslikőrről áttértem a rozéra, ja meg megcsináltam a gyümölcsszószt. Egy serpenyőben vajat olvasztottam, majd egy fél narancs kikapart húsát kezdtem párolni. Elővettem Eszter darabos, húsos meggy lekvárját, melyet szintén hozzáadtam a narancshoz. Hagytam, hadd rotyogjanak együtt, majd főzőtejszínnel összedolgoztam, a végén pedig egy evőkanálnyi étkezési keményítővel besűrítettem. A végeredmény egy közepesen sűrű, gyümölcshúsokban gazdag, enyhén fanyar íz lett, ami nagyon illet a kacsákhoz. ( Eszter és anyumék inkább a hagyományos párolt káposztás verziónál maradtak, de mi a fiúkkal azt már kicsit unjuk – így választottam a gyümölcsös verziót. )

Na lassan a második madaram is utolérte a párolódásban a társát, úgyhogy mindkettő mehetett vissza a sütőbe, amelyet már 220 C-ra tekertem. A bőrüket megint lelocsoltam sörrel meg narancs levével, és egy kicsi víz is ment alájuk, hogy nem égjenek le.

Míg a szárnyasok pirultak a sütőben, megcsináltam a köretet. A fejenként 3 szemnyi, nagyobbacska burgonyákat meghámoztam, megmostam, majd nagyobb darabokra vagdostam – ugyanis sütés előtt előfőztem őket. A sós vízbe szórtam még majorannát és rozmaringot, hogy a krumplikat is átjárja az íz, majd amikor forrt a víz, akkor jöhettek főni. A főzés lényege az volt, hogy ne legyen teljesen kész, de már egy kicsit puhuljanak elő. Ezt úgy állapíthatjuk meg, hogy egyet kiemelünk, és ha villával már elvágható – akkor jó az állag. Ezt követően kacsazsírban kisütjük a megfőtt krumplikat – és olyan ízt és aromát kapunk, ami frenetikus.

20-25 perc után a szárnyasaink is kezdenek szépen megpirulni, úgy érzem, kész a mű. A család kellően éhes is, a rozmaring, a kacsa illata belengi az egész házat – úgyhogy terítés és evés-ivás. Könnyű rozéval, száraz pezsgővel kísérjük a ropogós falatokat, nem csak a kacsa, hanem a burgonya is ropogós és puha, nagyon klassz a gyümölcsszósz és a párolt káposzta is.

Desszertnek Eszter marcipános tortát készített, ami megkoronázta az ebédet – utána dőltünk jobbra-balra… 

DSCF6572

DSCF6573

DSCF6576

DSCF6580

DSCF6584

DSCF6587

DSCF6588

     DSCF6591

DSCF6592

DSCF6593

DSCF6596

DSCF6599

DSCF6604

DSCF6605

DSCF6594

DSCF6600

DSCF6606

DSCF6607

DSCF6608

DSCF6610

DSCF6611

DSCF6616

Vélemény, hozzászólás?