Máltai halleves – Aljotta

Az utazások nem csak arra valók, hogy műemlékeket nézegessünk vagy süttessük magunkat a napon, hanem arra is, hogy az ott elfogyasztott helyi ételek kapcsán mélyebben meg tudjuk ismerni a fogadó ország életét, kultúráját. Mi minden külföldi utunk során kóstolunk, eszünk, iszunk , élvezzük az ottani ízeket – majd amikor hazaérkezünk, akkor próbáljuk reprodukálni a kinti élményeket.

A mostani – máltai – utazásunk során is nagyon sok helyi, autentikus fogást megkóstoltunk – és most az egyik ilyen ételt, az Aljotta-t próbáltam lefőzni. Megnéztem jó pár YT videót a témában – és természetesen a helyi arcok lépéseit ültettem át a mostani fogásba.

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma
• 1 fej lila hagyma
• tengeri halak ( 3 kisebb hekk + 2 tőkehal filé )
• 1 doboz hámozott, darabolt paradicsom
• friss menta levelek
• szárított zöld fűszerek
• 1-2 halleves kocka (nem halászlé kocka)
• fél pohár rizs
• víz
• só és bors

Fontos, hogy itt csak tengeri hallal dolgozhatunk, ami az én esetemben három fagyasztott hekk illetve két tőkehal filé formájában került a vágódeszkára. Minden halat kiolvasztottam, majd a három hekket a lábasban kb fél liter vízben előfőztem. A művelet célja az volt, hogy a hús gyönyörűen lefejthető legyen a gerincről, a folyadék pedig a levesünk fontos alkotóeleme lesz.

A háromféle hagymát megpucoltam, majd fel is daraboltam őket, de nem kellett nagyon apróra, mert ez a leves attól lesz jó, ha kicsit „darabos” a beltartalom.

Közben a hekkek is elkészültek. Egyesével kiszedem őket, a gerincről lefejtem a húst, kiszedem az esetleges szálkákat. Ha elkészült mind a három, akkor a húsokat villával széttöröm. A lábasban lévő halas vizet egy másik tálba öntöm és félrerakom.

A vörös és lila hagymát kevés olajon megdinsztelem, majd később mehet hozzájuk a fokhagyma is.

Érkezhet a friss vagy konzerv paradicsom. Én az egyszerűség kedvéért a második mellett döntöttem – vagyis beleöntöttem a darabolt, hámozott paradicsomot a lábasba. Nekem Finnországból van halleves kockám, de nem halászlé kocka – mert az más. Én most ebből egyet belemorzsoltam – de ha nincs neked otthon ilyen, akkor sincs nagy baj.

Nálunk azért mindig van néhány fajta zöldellő fűszer növény, még ilyenkor télen is. Most tök jól jön a konyhában zöldellő menta – ami egyébként a koktéljaink miatt van ennyire központi helyen… Szóval tépek belőle, apróra vágom őket, majd szárított menta és egyéb zöld fűszerek mellett mennek a leves alapba. És most jött el az ideje, hogy a előfőzött halacskák alatt keletkezett hallevet is ráöntsük a paradicsomos alapra.

Míg rotyog az alap, addig feldarabolom a tőkehalakat is. Veszek elő rizst, egy fél bögrényit öntök az alapba, majd hagyom egy kicsit, hogy így rotyogjon tovább a cucc. Pár perc elteltével beledobálom a tőkehal darabokat a levesbe – majd fedő alatt hagyom az ízeket összeérni.

Sózok, borsozok, kóstolok. Fogalmam sincs, hogy jó lesz-e a végerdmény, de egyelőre jónak tűnik. Nagyon izgalmas a menta jelenléte, nagyon jót tesz az íznek – olyan máltainak érzem a leveskét. Mire a rizs már kezd megpuhulni, addigra a tőkehalak is szépen szétesnek. Ennek a levesnek ez a lényege, mármint hogy a halak ilyen kis darabokban fognak úszkálni a tányérban. Ha már itt tartunk, akkor érkezhetnek a villával széttört hekk húsok is, majd egy kevéske vízzel beállítom a leves sűrűségét.

Fedő alatt még pár percig mehet a főzés, majd tálalunk is.

És akkor lássuk a végeredményt. Színre, sűrűségre olyan lett, mint amilyet a Takolina étteremben ettünk – bár őszintén ott nem tudom, hogy volt-e rizs az alapban – de minden tradicionális receptben szerepel a rizs is.

Ízre nagyon finom lett, teljesen hozta az ottani ízvilágot. Eszterem nem szereti (sőt kimondottan utálja) a szálkákat – és minden igyekezetem ellenére is a hekk húsok mellett maradt néhány apró szálka is, úgyhogy következő alkalommal már csak filé-kkel fogom ezt a levest elkészíteni.

ui: Szokásomhoz híven, most sem lett kevés a leves – sőt egy hibát is elkövettem. A fél bögrényi rizs után úgy éreztem, hogy el bír a lé még egy adagnyi rizst, ami viszont azt eredményezte, hogy miután megettük az első tál leveseket, a lábasban lévő adag főzeléknyi állagúra dagadt. Tanulság: nem kell sok rizs, mert nagyon bedagad és elveszíti a leves állagát a végerdmény!