Málta – 2025/2026 – Szilveszter – II.

Szép napsütéses reggelre ébredünk , kávézgatunk, de reggelizni nem akarunk – mert napközben úgyis sok finomság fog bennünket kísérteni. A mai terv a máltai három város meglátogatása, ami a következőt jelenti: a Nagy Kikötő, a Cottonera partján fekvő három település: Birgu (Vittoriosa), Isla (Senglea) és Bormla (Cospicua), amelyek Málta legrégebbi erődített városai, a Máltai Lovagrend első főhadiszállásai voltak. Történelmi jelentőségük és a kikötőre néző, festői látványuk miatt különösen népszerűek a turisták körében – ami programot mi sem hagyhatunk ki.

A tegnap megvásárolt bérletünkkel fel tudunk szállni egy szuper, emeletes sétahajóra – ahol angolul és németül kapunk idegenvezetést – mi pedig élvezhetjük a vízről a városok látványát.

A hajó a Sliema Ferry-ből elindult délnek, az öbölben majd Valetta ÉNy- partjai mellett osonkodik a St Elmo erődig. Itt kiérünk a nyílt vízre, ahol a hullámok már erősen meg-meg dobják a hajónkat – úgyhogy ezen a szakaszon nem árt kapaszkodni is, miközben mindenki próbál fotókat csinálni.

Innen befordulunk Valetta déli partszakasza felé, majd megyünk egyre beljebb az öblökben. Mindenki nagyon élvezi a programot, nekünk különösen jó, hogy így a víz felől megismerjük a városrészeket és azt is látjuk, hogy mit is kellene majd megnézni a parti részeken. A St Angelo erőd déli részén, a marinában megcsodálhatjuk a brutális magán yachtok garmadáját, de látunk katonai nasszádokat, olajtankereket és több mint tíz emeletes óceánjáró hajókat is – miközben a partok között kis bárkák szállítják a lakosságot ide-oda.

Fantasztikus két órányi élvezkedés volt a simogató napsütésben, majd visszaérkezünk a Sliema Ferry-be. Itt felszállunk egy emeletes buszra (Hop on, Hop off), majd elbuszozunk a Barrakka ta’ Fuq (Upper Barrakka Gardens) látványossághoz, ami egy nyilvános közpark Valetta legmagasabb pontján – és ahonnan csodálatos panoráma nyílik a környékre, a kikötőkre és a tengerre. Ahhoz azonban, hogy feljussunk a parkba, egy nagyon menő lifttel kell menni – ami azonban csak 1 € fejenként. Ezen a helyen kicsit Magyarországon érezzük magunkat, mert ki van építve egy szuper drága sorompó és beléptető rendszer – ami azonban nem üzemel, ezzel szemben egy csóka egy papír dobozba szedi be a pénzecskét, kizárólag kézpénzben, nyugta nélkül. 🙂

És innen ismét Valetta belvárosa nyílik ki előttünk, Elnöki palota, kisebb-nagyobb utcák váltják egymást, majd a Nagy Mester palotája előtt belenézünk egy koncertbe. Pezseg a város, mi pedig nagyon élvezzük. Eszternek volt egy becsípődése, szeretett volna megnézni egy különleges épületet – erre tök véletlenül épp oda jutunk. Ez a Casa Rocca Piccola, egy 16. századi palota Máltán, a de Piro nemesi máltai család otthona. Az épület érdekessége az, hogy a család a mai napig lakja az épület egy részét – a másik része pedig kvázi múzeum. Azért írom hogy kvázi, mert nem egy klasszikus tárlat, hanem olyan… na nem is tudom. Szóval van itt minden, amit a család az elmúlt 4-500 évben összeszedett, majd ezeket a tárgyakat ki is rakták a falakra, a vitrinekbe, mindenhová. Kár lenne kihagyni, de túl sokat várni sem szabad tőle.

Fú, hát ez a város vagy ország valami nagyon király hely. Másfél napja vagyunk itt, de ennyi látnivalót, ennyi klassz helyet így együtt látni – szóval ez nem semmi. Azt hiszem, nagyon jó döntés volt ide jönni így év végén. Rengeteg a turista, de nincs nyári dög meleg, kimondottan városnézős idő van – nézni pedig bőven van mit. Minden utca teli van jobbnál jobb étteremmel, kávézóval, mindenki jól beszél angolul, kedvesek az emberek, senki sem idegbeteg.

Mivel már benn vagyunk a kora délutánban és lábamnak is épp elég volt a mai séta (kb 7-8 km) – így a kikötő felé vesszük az irányt. A naplemente a legszebb látványban mutogatja a várost – mi pedig egy klassz étteremhez készülünk, ami 6-kor nyit.

A hely neve: Lina’s Malta, és egy családi kézben lévő, hagyományos máltai konyhára specializálódott étterem Sliema városrészben, 3 percre a szállodánktól. Mi vagyunk az első vendégek, bár asztalt nem foglaltunk, de szívélyesen fogadnak. Egy óra múlva már le sem lehetne ülni, telt ház van – de nem is csodáljuk, mert a hely, a konyha és személyzet is toppon van. Az elő és főételek és a desszertek is a fine dining kategóriájában kerülnek az asztalokra, az étterem nagyon büszke arra, hogy friss, helyi és szezonális alapanyagokat használnak – az árak azonban nincsenek elszállva, teljesen elfogadható az árszint.

Nem fogom végig írni az összes fogást, de nem szabad kihagyni a bragiolit (máltai hústekercset), a nyúlpástétomot, a sült baby calamari-kat – szóval ha Sliema-ban jársz, ezt a helyet nem hagyd ki. (Mi is visszajöttünk még egyszer, az utolsó előtti este…)

A hotelbe megérkezve a lobbyban ismét Azul party indul, amit ismét Éva nyer meg – de majd holnap vagy holnapután visszavágunk. Még lefekvés előtt felmegyek a tetőteraszra, csak körül nézni – és azt hiszem nem gyenge a látvány.