Harcsa hortobágyi
Így hogy 10 éves a blogom, előveszek régi nagy kedvenceket – de olyanokat is, amiket már valami más formában elkészítettem, de most újra gondolom őket. Most ez utóbbi következik, mármint egy halas hortobágyi… mert egyszer már készítettem ilyen jellegű főételt, akkor lazac volt a fő összetevő, most pedig a harcsához nyúltam. Az apropó az volt, hogy a kolléganőinket és a párjaikat időnkét át szoktuk hívni vacsizni – illetve nem is mi szoktuk Őket meghívni, hanem ők hívatják meg magukat – de ezt talán hagyjuk is… 🙂
A party vasárnap délutánra lett kalibrálva, az előétel egy spárgás, petrezselymes-garnélás különlegesség volt, majd egy mediterrán tortellini levessel próbáltam lenyűgözni a nagyérdeműt, ezt követte a harcsa hortobágyi, végül pedig életem párja egy nagyszerű, epres panna cotta alkotással koronáztuk meg a vacsorát. Hogy milyen lett? Ezt csak a csajok és srácok mondhatják meg – de nagy panasz azért nem volt…
Szóval harcsa hortobágyi.
Először szalonnát csíkoztam fel, majd a csíkokat egy serpenyőben elősütöttem. A kész szalonna csíkokat egy tányérba szedtem. A harcsafiléket szép egyenletes darabokra vágtam, majd három részletben a szalonna zsíron elősütöttem őket. Azért több etapban végeztem ezt a műveletet, mert azt szerettem volna, ha a harcsa kocák szépen átpirulnak, nem pedig megfőnek. Az elősütött harcsa kockák egy másik tányérba kerültek, majd elkezdtem a pörkölt alap elkészítését.
Ugyanabban a serpenyőben hagymát dinszteltem, majd egy sima pörkölthöz hasonlóan érkezett a jófajta szegedi őrölt paprika, darált paprika és paradicsom püré, amiből tényleg egy pöri alap kezdett készülni. Mi még Finnországból hoztunk egy halas ízesítő kockát – nos én ezt belemorzsoltam az alapba, de az elősütött harcsa kockákból is szórtam egy fél maréknyit is ebbe a cuccba, majd érkeztek a fűszerek.
Só, bors, őrölt kömény, szárított petrezselyem és friss kapor ment a szaftba, majd amikor az ízek már kezdtek összeérni – akkor egy adagnyit kiszedtem egy másik tálba. Ebből az alapból tejföl segítségével készítettem egy öntetet, ami majd a hortobágyink egyik fontos eleme lesz.
A maradék pöri alapba most már beleszórtam feldarabolt újhagymákat, friss, darabolt kaprot és az elősütött harcsa kockákat, néhány percig hagytam, hogy együtt rotyogjanak – majd elkezdtem a palacsintákat kisütni.
Eszti segített megtölteni a palacsintákat a harcsás töltelékkel, majd az összes darabot egy sütő tálba pakoltuk, hogyha majd megjönnek a vendégek, akkor a sütőbe át tudjuk őket melegíteni.
Amikor túl estünk a levesen, akkor a sütőben kicsit átforrósítottam a megtöltött palacsintákat, majd a mártással, darabolt újhagymával és kaporral együtt egy-egy tányérra pakoltam őket.
Hogy milyen lett a végeredmény? Hát ezt kétféleképpen tudhatjátok meg. Vagy meghívatjátok magatokat hozzánk (erre elég kicsi az esély) vagy elkészítitek Ti magatokat ezt az egyébként nem túl bonyolult ételt… Én ez utóbbit javaslom. 🙂