Pho ( vietnami marhahús ) leves
Régóta szemezgettem már ezzel az étellel, de most végre rá is szántam magam az elkészítésére. Jancsa Jani video receptjét vettem alapul – na meg jó néhány blogbejegyzést – és ez született belőle…
Azzal kezdtem a főzést, hogy minden lim-lomot kihordtam a teraszra, mert annyira szépen sütött a nap, hogy nem volt szívem a zárt konyhában dolgozni. Úgy gondoltam, hogy a grill oldalsó gázégőjén simán elkészítem ezt a levest – és így is lett. Bár közepesen fújt a szél, de én nem hagytam magam – azaz nekiálltam vietnami levest gyártani.
Első lépésként egy fej hagymát négy darabba vágtam, majd egy darab gyömbért meghámoztam – és szintén négy csíkra vágtam fel őkelmét. A gázon a lábasba dobtam a hagymákat és a gyömbéreket, majd nagyon vékony olajon lepirítottam mindet. A lepirítás szó szerint értendő, vagyis sötétbarna, karamellizált kérget kaptak a zöldségek – és ez az aroma majd a későbbi ízvilághoz nagyon is kell.
A lábast később felöntöttem alaplével – és amíg kellően felmelegedett, addig előkészítettem a marhahúst. Előző nap vettem egy nagyobb marhanyakat, amiből burgert tervezek készíteni – na ebből a másfél kilós darabból vágtam két kisebb darabot, ami a pho levesbe kerül. Az egyik darabot bedobtam a fagyasztóba, hogy a főzés végén minél vékonyabb szeletkéket tudjak vágni belőle, míg a másikat szintén felcsíkoztam – és beledobáltam a hagymás, gyömbéres alaplébe.
Jöhettek a fűszerek:
- koriander mag
- koriander levél
- csillag ánizs
- fahéj
- szegfűszeg
- barna cukor
- só
- chili
amiket beleszórtam a lébe, nem törődve sokat velük – ugyanis a végén úgyis leszűröm a levest. Halszósszal tettem teljesebbé az ízeket, fedőt tettem a lábasra, majd hagytam, hogy szépen rotyogjon a lé.
Míg a leves készül, addig összevágom a többi zöldséget:
- újhagyma
- bazsalikom levél
- koriander levél
illetve kikészítem a keleti zöldség mixet, amiben van mungóbab csíra, bambusz csíkok és sok egyéb finomság. Teszek fel forrni vizet, ami majd a rizstészta leforrázásához kell – aztán kóstolgatom a levesemet.
Amint úgy érzem, hogy összeállt az ízvilág, megpuhultak a húsok – akkor leszűröm a levest, egy felolvasztott zselatin lapkát a lébe keverek – és felkészülök a tálalásra.
A leforrázott, leszűrt rizstésztákat egy-egy tányérba pakolom, majd érkeznek rájuk a puhára főtt marhahús csíkok. Most jönnének a fagyasztóból kivett, és hajszál vékonyra szeletelt, de nyers marhahúsok – amiket én azért előforráztam. Érkeznek a zöldek: a felkarikázott újhagyma, a friss bazsalikom és koriander, majd a csíra – és a tűzforró leves. Ne felejtsünk el valami csípőset még rászórni, mert ez a leves úgy teljes, ha egy kicsit vagyon csíp. És amit én a végén elfelejtettem, az a lime leve, amit finoman belecsavarunk a levesbe – ezzel beállítva a végső ízt.
Hihetetlen, de egy tányér leves olyan laktató és olyan komplex, hogy második fogásra most senki nem vágyik. Az íz nagyon meggyőző – vagyis egy újabb kedvence született a családnak.