London 2022/2023 – III.

Január 1. Vasárnap. Megint reggel nyolckor csörög a telefon, összeszedjük magunkat, lemegyünk reggelizni – de utána bekuckózunk a szobába, mert fáradtak vagyunk (… jól van, elsősorban én). A tegnapi mérleg 13 km séta, közel 10 km metrózás volt – úgyhogy azt hiszem, indokolt egy kis pihenés.

Dél körül azért ismét útra kelünk – a cél a centrum, vagyis elmegyünk a Tower-hez, aztán majd kialakul. Mivel mindenki a sebeit nyalogatja és egyébként is új év van így maga az intézmény zárva van – de bennünket ez nem zavar, alapvetően sétálni jöttünk. Végre nem esik, olyan szürke, őszi idő van – de az esőből már nagyon elegem volt – úgyhogy alapvetően örülök. A jegypénztárak mellett nyitva van két Fish & Chips büfé, úgyhogy oda is csalom Esztikét, hogy megkóstoljuk a tradicionális brit nemzeti ételt. Tök jó arc a pultos, pillanatok alatt tálalja nekünk a papírdobozos, tűzforró fogást – 12,5 £ – amihez természetesen nyomunk még majonézt is, majd a sirályok kíváncsi tekintete mellett beburkoljuk a kaját. Lehet hogy nem trendi, de nekünk nagyon jól esik – ketten kvázi jól is lakunk vele.

Maga a Tower lenyűgöző, az ember a történelmi tanulmányait és az irodalmi olvasmányait próbálja felidézni, Esztike idegenvezet engem, sétálgatunk, nézelődünk. Iszonyú érdekes látni a történelmi falakat, tornyokat, mögöttük pedig ott magasodik a londoni City, Európa és a világ egyik pénzügyi és gazdasági központja a maga különleges toronyházaival. A Temze másik oldalán szintén vegyes a kép, régi és új épületek váltják egymást, de ott magasodik Európa legmagasabb toronyháza is, közelében és alatta pedig ott van a Borought Market, ahova majd szeretnék is eljutni. Persze elkészülnek a családnak és a barátoknak a szelfik a Tower Brigde-ről, amiről valamiért mi azt hittük, hogy a fém részek zöld színűek – de kiderül, hogy ezek valójában kék színben pompáznak.

Át is sétálunk ezen a nagyszerű hídon, ahhoz képest, hogy nincs klasszikus turisztikai szezon – nos sokan nyüzsögnek itt. A másik oldalon balra vesszük az irányt – itt régi kikötői és raktár épületek voltak, amit aztán a helyiek szuper módon felújítottak, belaktak – most menő apartmanok, irodák, éttermek sorakoznak ebben a részben. Eszter kinézett egy design múzeumot, alapvetően azt keresnénk – de ahol lennie kellene – nos ott nincs, illetve ha ott lenne, akkor baromira nincs nyitva. Elengedjük a projektet, de nagyon bejön nekünk a környék. Egy-két ingatlanos kolléga kirakatában látjuk, hogy már vagy 1,5-2 millió fontért is vehetnénk itt kéglit, de van 6,5 millás lakás is – úgyhogy leteszünk arról, hogy ingatlant vegyünk. Iszunk egy nagyszerű kávét, majd a folyóparton hömpölygünk a tömeggel – mert így fél három felé már rengeteg ember élvezi a sétát.

Megint egy régi folyóparti, korábbi ipari épület amiből modern, klassz, használható épületet csináltak az angolok – ez a Hay’s Galleria.

A London Bridge metróállomás felett ott magasodik a The Shard toronyház, ami mögött ott húzódik a Guy’s Hospital – mert Londonban ilyen is van. Mi most a Southwark Catedral felé vesszük az irányt. Épp arról beszélgetünk, hogy mennyire ráépült a város erre a csodaszép épületre – majd aztán később rájövünk, hogy belülről sem semmi ez a templom…

Végülis odaérünk a Borough Market-hez, ami sajnos zárva van, de találunk egy nagyon régi pubot (Wheatsheaf) a piac mellett, ahol meg kell innom egy jófajta Guiness-t, mert már úgyis délután van. 🙂

Később bolyongunk még egyet a környéken, aztán a Katedrális főbejárata csak becsal bennünket. Épp egy anglikán szertartás végére futunk be, gyönyörű orgonazene tölti be a teret – ami őszintén lenyűgöző építészeti alkotás. Kifelé menet hevesebben kezd verni a szívünk, ugyanis kiderül, hogy egy finn adomány „fenyőfa” áll a folyosón, ami 15 x 15 cm-es horgolt kis darabokból készült Finn nagymamik jóvoltából. 🙂

Már délután négy van, kezd sötétedni, mi pedig átsétálunk a London Bridge-n a túloldalra. Itt a hídon is azt érezzük, hogy a régi és a nagyon modern klasszul meg tud férni egymással, mert mindkét parton ezeket látjuk. A túlparton azonban már egyre több toronyház látszik, a City még újévi álmát alussza, még nem pörög a tőzsde sem. Átérve még megnézzük a nagy tűzvész emlékére állított The Monument-et, majd leszállunk a metróba és a Euston roadra suhanunk a Cirkle line vonalon. A cél a szállodánk közelében fekvő, vasúti tematikára épült pub, a The Euston Flyer pub – ahol vacsorázni szeretnénk.

A hely nem kicsi, de alig találunk szabad helyet, a helyi pasik meccset néznek (Arsenal-Tottenham talán), egy pár család közösen múlatja az időt, de egyszerűen csak zajlik az angol pub kultúra. Leülünk, az étlap nem túl bonyolult – de ami feltűnő, hogy az árak mellett a kalória feltüntetése is fontos szempont. Én érlelt steak-et kérek, Eszti pulyka, sertés és marha vegyes tállal próbálkozik. A köret párolt/sült paszternák és répa, sült fánk, hagymás zöldborsó, de kapunk egy-egy tálka csőben sült karfiolt is – a burgonyákról és a mártásról már ne is beszéljünk. Nem kicsi kaja, ahhoz képest hogy az utcán 10-12 £ egy-egy kézben ehető kaja, nos ahhoz képest az itteni 17-18 £ egész elviselhető – csak nem számolja át az ember forintra… 🙂

Sörben és cider-ben óriási a választék, én például egy porterrel barátkozom, de a főétel után ketten megeszünk egy „pudding”-ot is, egy tradicionális alma-fekete szeder crumble-t eszegetünk forró tejszínnel. Hát nem maradtunk éhesek, bevallom.

A szemerkélő esőben hazasétálunk, Eszti még megtervezi, hogy holnapra mi legyen az etap – majd álomra hajtjuk a fejünket. Ja, Boldog új évet, végül is már 2023 január 1-e van!!! 🙂

Folytatás >>>