Paella

Mindig nagy öröm és nagy kihívás, ha vendégek érkeznek hozzánk – és természetesen ilyenkor próbálunk alaposan ki is tenni magunkért. Most egy nagyon kedves és fiatal házaspár járt nálunk, akik tudjuk hogy nagyon igényesek az italok és ételek terén, de nem csak akkor ha Ők a vendégek, hanem akkor is amikor Ők a vendéglátók. Én már a meghívásukkor kitaláltam, hogy mi lesz a főétel, majd Eszterem le is okézta a projektet, Ő is úgy gondolta, hogy jó lesz a választás. Ahogy sejtitek, a főétel a paella lett, mert úgy gondoltam, hogy egy különleges, nagyon tartalmas, igazi beszélgetős vacsora tud majd így kialakulni – ami mellé majd kiváló borokat lehet iszogatni.

A főétel előtt azonban egy kis bemelegítő ételt is terveztem, ez pedig a bruschetta lett, ami nem csak az ízvilág, hanem amiatt is jó ötletnek tűnt, hogy amíg az előételeket fogyasztjuk, addig én még a paella végső fázisaival tudok foglalkozni. Nos bedobok ide egy fotót a bruschettákról is, de részletesen majd a következő posztban mutatom meg, hogy miből is álltak a műveletek.

Szóval paella, nézzük hogyan is készült…

Első lépésként két darab kacsamellet kockáztam fel, majd a paella tálban egy kevéske oliva olajon elősütöttem a kockákat, majd a félig kész húsokat egy tányérba szedegettem.

Ezt követte a tonhal elősütése. Gyakorlatilag olyan, mintha tonhal steak-et sütnék, oldalanként kb 1-2 perc sütés kellett, majd ezt a húst is kipakoltam egy tányérba.

Most következett a tengeri hekk filék elősütése, amiket után szintén tányérba pakolgattam.

Ezt követően vöröshagymát és fokhagymát kezdtem el dinsztelni a paella tálban, amibe került egy csomó kápia paprika csík és egy rakat fűszer is. Só, bors, babérlevél, apróra tört kakukkfű, sáfrányos szeklice (hogy szép sárga legyen majd a végeredmény) került az alapba, majd hagytam, hogy az ízek kezdjenek szépen összeérni.

Most már jöhetett a paradicsom konzerv, ami majd megadja a paellánk sűrűbb, krémesebb alapját is, de érkezik nem kevés apróra vágott, friss petrezselyem zöld is. Alakul a cucc, nem? 🙂

Ha már szépen összerotyogott az alap – végig takaréklángon dolgoztam – akkor szépen lassan kezdem visszapakolni a húsokat az alapba, de jön még borsó is…

Mi is hiányzik még…? Ja, hát a rizs. Nem kell különleges rizst venni, leginkább nem kell rizottó rizsben gondolkodni, hanem egy átlagos, de jó minőségű rizsre lesz szükség. Mivel most én öt emberben gondolkodtam, így kimértem kb ennyi porciónyi rizst, amit szépen rá is öntöttem a paella alapra. Néhány perc után igyekeztem egyenletesen a rizst bedolgozni az alapba, de a későbbiekben én többször is átkevertem a paellát, mert a rizs hajlamos leragadni majd le is égni a tál aljába.

Azt azért még el kell mondanom, hogy a rizs főzése, párolás úgy történik, hogy fehér bor és forró alaplé öntögetésre van szükség, tehát fel-fel kavarjuk a paellát, öntögetünk alá bort vagy alaplevet, majd ez tart kb 20 percig. Amikor már úgy érezzük, hogy a rizs majdnem készen van, akkor lekapcsoljuk a lángot, egy konyharuhát terítünk a paella tálra, majd várunk 15 percet.

És kvázi ennyi az egész. A tálat bevisszük az étkezőbe, iszunk egy-egy pohár finom bort, majd kezdődik a habzsi-dőzsi. A garnélákat szépen kibontogatjuk a páncéljukból, a kezünkön finoman csorog az ízes szaft, közben villával szedegetjük a kacsa és hal kockákat, a vajpuha rizses alapot – majd élvezzük a sokféle aromát. Kicsit megint Barcelonában vagy Lisszabonban vagyunk, közben finom olasz borokat kóstolgatunk – Arcsi barátom jóvoltából – és beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát.

Ami pedig sajnos kimarad az élménybeszámolóból, az a desszert. A kis csapat kint dumál a teraszon, Eszter eltűnik egy kis időre, majd érkezik a csodás lávasütikkel, amikről szuper áfonya halom omlik szinte le – de annyira gyorsan elfogyasztjuk a desszertet, hogy fotózni sincs időm…