Utazások / Élménybeszámolók

Párizs – Az utazás

Sikerült  a hétfői napon minden munkát befejeznünk, leadnunk, úgyhogy kedden már tényleg csak az utazás utolsó előkészületeivel kellett foglalkozni. Biztosítás megkötése, boarding pass kinyomtatása (biztos ami biztos), na meg a tényleges  csomagolás várt csak ránk, majd ebéd után kényelmesen elindultunk a gyerekekhez Pestre. Mire felértünk, Tominak éppen befejeződött egy forgatás, úgyhogy Őt is felvettük, majd mentünk Viktorékhoz. Könnyed vacsora következett a La Corteban, majd majdnem 11-ig társasoztunk, dumáltunk és szolidan piálgattunk az albérletben. Viktor próbált rávenni, hogy GreenGo-val menjünk majd hajnalban a repülőtérre, mert így Neki nem kellene felkelnie – de nekem ez túl macerás indulás lett volna,  úgyhogy maradt az eredeti terv,  vagyis Ő lett a sofőrünk.

Maga a repülés a szokásos módon zajlott, talán csak annyi említésre méltó volt, hogy egy finom croissant és egy selymes Segafredo kávé járt a repüléshez, ami a fapados ridegtartáshoz szokott utazóknak – mint amilyenek mi is vagyunk – nagyon jól tudott esni.

20190703 064124-500x375
Landolás után a szokásos csápokon kijutottunk a gépből – de már nem bántam,  mert a
mellettem levő huszonéves forma menyecske – hazánk leánya – folyamatosan a haját b@sztatta, majd a kiszedett hajszálakat aprólékosan vagy az ölembe, vagy a földre szórta. Jól elvoltunk…
A reptér Európa második legnagyobb reptere,  erre kifelé jövet kivel találkozunk?  Hát Eger és a régió egyik legnevesebb és általunk a legtiszteltebb borászával, akivel nagy örömködve konstatáltuk,  hogy tényleg baromi kicsi ez a világ.
20190703 085549-500x375
30 éve a tömegközlekedési árak között óriási szakadék volt. A pontos számokra már nem emlékszünk, de kb tízszeres volt a szorzó a két ország között – vagyis fontos volt, hogy miként utazunk majd Párizsban. Rafkós utazó barátaink mesélték, hogy simán lehet bliccelni az itteni metrókban, de amikor legelőször lementünk a kis csapatunkkal a föld alá, akkor inába szállt a bátorságunk. A metróban akkoriban sorompós,  elektronikus kapuk voltak, amiknek a végén egy fülkében ült egy-egy kaller, aki figyelte a tömeget. Nos nekünk az lett volna a feladatunk, hogy ezeken a sorompókon, kapukon kellett volna átugrani – ami lássuk be nem annyira törpös feladat.  Álltunk ott vagy fél órát, néztük az áramló tömeget, de egyszer-egyszer érkezett ilyen bliccelő csávó, aki simán átlendült a sorompón – a kaller meg le se tojta. Lényeg a lényeg – rászántuk magunkat a bliccelésre, és ezt követően végig sunyiztuk a metrót. Tudom,  nem szép dolog – de fiatalok, csórók és felelőtlenek voltunk. (Remélem azóta ez már elévült…)
20190703 100126-500x375
20190703 092129-500x375
Megvettük a jegyet a RER-re, ami egy távolsági metró,  majd közel 50 perc után érkezés a Saint-Michel Notre-Dame-hoz, ami gyakorlatilag a szállodánk közvetlen közelében lévő megálló. Igen, próbáltam a harminc évvel ezelőtti kempingezős-sátrazós élmény után egy kicsit kafább helyet találni – és sikerült is. Ez egy hangulatos, hat emeletes kis szálloda egy utcára a Szajnától és a Notre Dame-tól,  ami templomként és műemlékként nekem már gyerek koromban is felkerült a nemlétező bakancs listámra, és ahova természetesen annak idején is eljöttünk. Hogy mit éreztem, amikor láttam a  Notre Dame lángoló épületét? Hát őszintén a könnyeimet nyeltem,  pedig nem vagyok egy vallásos ember…
20190703 104152-375x500
Szóval a szállásfoglalás nagyon tudatos volt – ugyanis azt szerettem volna,  hogy full a belvárosban legyünk, ha például kedvünk van lemenni a Szajna partjára,  akkor ez ne legyen akadály.
Mivel kvázi reggel kilencor már Párizsban voltunk,  így a cuccainkat ledobtuk a hotelben,  majd megnéztük az öreg hölgy romjait,  ami azért a francia mérnököknek és szakembereknek köszönhetően egész jó állapotban van. Innen elsétáltunk a Pompidou központhoz, ami annak idején nagyon tetszett nekünk,  mivel mi nagyon csípjük a kortárs művészeteket. Lelkes francia barátaink most itt is felújítanak,  de ha időnk engedi,  akkor majd be is megyünk a felújítás ellenére.
20190703 110456-500x375
Folytattuk sétánkat a Les Halles érintésével a Rue Montorgueil utcába,  ami egy piac és sétálóutca egyben. Itt végre ettünk egy-egy szuper szendvicset,  sajttortát,  krémest,  majd frissen facsart narancslevet is a híres Paul pékségben – ami már nagyon kijárt nekünk.
20190703 120356-500x375
20190703 113705-500x375
20190703 114218-500x375
Visszatérve a hotelbe végre becsekkoltunk,  átvettük az ötödik emeleti kis szobánkat,  majd lazultunk,  szunyókáltunk egyet.
A délutáni szieszta után ismét útnak indultunk,  de rögtön a szállodával szemben meg is vacsoráztunk, majd folytattuk az utat a varosháza elé,  ahol három napon keresztül koncertek lesznek. Óriási tömeg és sorbanállás fogadott bennünket,  úgyhogy ezt a progit töröltük is,  azonban a Szajna partján annyi ember volt,  hogy azt nehéz leírni.  A szerda délután ellenére sok ezren piknikeztek,  ettek,  ittak,  dumáltak a folyó parton – akikhez mi is örömmel csatlakoztunk. Vettünk bort,  sajtot és sonkát,  majd úgy csináltunk mint a párizsiak.
Jöttünk-mentünk, távolról hallgattuk a koncerteket és élveztük a párizsi éjszakát,  majd 11 után csorogtunk haza.
Technika információ. Holnaptól sajna kevesebb fotót fogok feltölteni,  mert csak tabletet hoztam és nem laptopot, így azonban nagyon tökölős a képek feltöltése – de majd utólag,  otthon ezt pótolgatom. Remélem ennek ellenére velünk maradtok 🙂

Vélemény, hozzászólás?