Forralt bor a’ la Húsimádó
A napokban kaptam egy meghívást egy egri rendezvényre illetve annak receptversenyére, ami kimondottan a forral borról szól majd. A megkeresés nyitott kapukat döntöget, ugyanis minden télen készítek forralt bort – úgyhogy csak egy kicsit össze kellett szednem magam, mert máskor csak ösztönből készítek ilyen italt, most azonban összedobok egy receptet, hátha … 🙂
Nos mielőtt a konkrét receptre térnék, előtte kicsit kalandozok. Kalandozok az egri bor és a közöttem lévő viszonyról , írnék egy-két sort, mert ez a nemes nedű át és átszövi az életemet, életünket.
Kezdjük azzal, hogy hol lakunk. Igen Egerben, azonban sokan nem tudjátok, de gyakorlatilag a Szépasszony völgy felett fekszik a házunk, vagyis amikor a nappalink teraszáról lenézünk, akkor borospincéket és a Szépasszony völgy dombjait látjuk magunk alatt. Ha kerékpárra pattanok vagy autóba ülök, akkor kb 5-10 percen belül szinte biztos hogy szőlők előtt, mellet haladok el, vagyis Egerben és környékén óhatatlanul találkozunk a szőlővel és a borral egyaránt.
Első komolyabb találkozásom az egri borral a VBK (vörösborkóla) volt, amit azért egri Bikavérből kevertünk – de a minőség akkoriban csapnivaló volt. Hál’ istennek ebből gyorsan kinőttünk, majd elkezdtünk jobban odafigyelni, hogy mit és hogyan igyunk – így rengeteg bórkóstolón voltunk Eszterrel és a barátokkal – majd szép lassan kezdtük megtanulni, hogy mit is kellene inni. Mára már a fiaim is átmentek ezen a tanulási folyamaton, és örömmel látom, hogy „csóró” egyetemistaként is inkább a minőség felé mennek el a mennyiség ellenében.
Eger viszonylag kisváros, szinte mindenki ismer mindenkit – és ez igaz a borászokra is. Több borászt még kamasz koromból ismerek – vízilabda edzés után együtt üldögéltünk a „brűgiben’ ma már menő egri borászokkal ( pl Lőrincz György, Demeter Csaba, Csutorás Ferenc ), de például galériás időszakunkban foglalkoztunk egri borok eladásával is ( Egri Galéria és Borgaléria ), ahol Dula Bencétől kezdve Vincze Béláig sok-sok egri borásszal voltunk kapcsolatban. Napjainkban pedig mint értékbecslő és vagyonértékelő járunk sok-sok egri borospincében, de nagy szakmai kihívás egy-egy borászat értékmegállapítása is, amire szintén sok példa van az életünkben.
Tehát szeretjük az egri bort, ha főzök, akkor sokszor ott van mellettem egy-egy könnyű fehér vagy rozé, amikor pedig már tálalunk, akkor jöhetnek a testesebb vörösek is. Forralt bornál csak minőségi bort használok, mert tényleg túl rövid ahhoz az élet, hogy lőrékkel kísérletezzünk.
Nos ennyi locsogás után jöjjön az én kis forralt bor receptem:
Forralt bor a’la Húsimádó
Hozzávalók :
- 1 l kékfrankos/merlot száraz vörösbor ( Alkonyat, Tóth Ferenc, Egri Borvár )
- 4-5 ek barna cukor
- 1/4 citrom
- 1/4 narancs
- 1 cl vanília aroma
- 10 db szegfűszeg
- 3 db szegfűbors
- 1 szál fahéj
- 20 db aszalt áfonya
- 2 db csillagánizs
- 2 szelet vékony gyömbér
A bort a lábasba öntjük, melegítjük, de azért felforralni nem fogjuk – mert azért az alkoholra is szükség lesz. A fűszereket és az összetevőket a borba szórjuk, majd kavargatjuk – és hagyjuk, hogy az ízek és illatok át is járják a bort – majd hozzuk a bögréket, és már szervírozunk is.
És zárásként szeretnélek meginvitálni Benneteket Egerbe. Ilyenkor télen gyönyörű a Dobó tér, iszonyú hangulatos forraltborozni Csöpikééknél a Senátor háznál, gyönyörű a panoráma a megújult Szép bástyán a Várban – a Szépasszony völgyben pedig szuper programok vannak kicsiknek és nagyoknak, egyre több a minőséget biztosító hely, sőt Demeter Csabinál kézműves sört is lehet kapni – mert a bort sem mindenki szereti. Szóval gyertek Egerbe, egriek pedig élvezzétek a városotokat.
😀
