Quesadilla – babos-hagymás, csirkemelles-ananászos verziókban
Viktor fiam már régóta rágja a fülemet, hogy quesadilla-t szeretne enni – aminek úgy tűnik most jött el az ideje.
Még sohasem készítettem quesadilla-t, de hát engem az ilyen dolgok nem szoktak zavarni – úgyhogy belevágtam a saját fejem szerint. Azt terveztem, hogy több verziót is készítek, amelyeket azután lehet majd kombinálni is. Azzal kezdtem a melót, hogy egy serpenyőben hagyma karikákat kezdtem párolni, majd (konzerv) babot zúdítottam melléjük. Apróra vágott chili, paradicsom püré és fokhagyma érkezett – na meg só és bors. Hagytam, hogy az ízek klasszul össze rottyanjanak – majd levettem a serpenyőt a tűzről.
Két nagyobb csirkemellet vékonyabb darabokra vágtam, de nem foglalkoztam a szépségükkel, mert a terveim szerint úgyis apróra vágom őket. A teraszon beindítottam a grillt – mind a négy lángot feltekertem, mert az volt a cél, hogy klasszul átpiruljanak a husik. Persze őket is sóztam, borsoztam, majd meg-meg forgattam mindet. A megsütött húsokat apró csíkokra vagdostam egy deszkán, majd őket is félreraktam.
Ismét a konyha következett: ananászokat kezdtem a saját levén karamellizálni, sütni a serpenyőben. Ide is érkezett vöröshagyma, fokhagyma és chili is, majd ezt a három összetevőt alaposan összedolgoztam a lángon.
Mi is kell még? Ja, baromi sok reszelt sajt – és tortilla lap. A tésztát most nem mi készítettük, sima bolti alapanyagokat használtam…
És akkor ismét a terasz és a grill. Nekiálltam a munkának, folyamatosan gyártottam a házi quesadilla-kat. A tortilla lap felére reszelt sajtot szórtam, majd ugyanoda pakoltam babot, kevés húst, majd ismét sajtot – aztán kézzel rányomtam a tortilla másik felét. Rátettem a grillre a félbehajtott, töltött tortillát – és lecsukott fedő mellet hagytam, hadd piruljon.
Következő darab egy ananászos, csirkés, sajtos verzió volt, de ezt követően készült sima sajtos, aszalt paradicsomos verzió is – illetve innen már szabad volt a pálya, vagyis kevertem is az összetevőket.
A szobában a srácok Star Wars-t néztek, én hordtam nekik be a quesadilla-kat, Eszter és a barátnője engem szórakoztatott – én pedig élveztem a kora téli grillezést, a klassz illatokat és a klassz végeredményt. Tök egyszerű étel, tényleg olyan, mint az olasz pizza, csak mexikói verzióban – és nem kell megijedni, sütőben is ugyanígy elkészíthető.