Kacsa becsinált leves
Kacsa becsinált leves
Uncsi már a csirkéből készült leves? Jó lenne egy kicsit karakteresebb íz, ami mégis könnyen elkészíthető? Itt a megoldás.
Hogy csináltam? A zöldségeket előkészítettem, kb egyenletes méretűre daraboltam, majd a vöröshagymát megdinszteltem. A kacsa aprólékokat kisebb darabokra vagdostam, amiben volt szív, zúza, nyak, farhát. A hagymához kevertem egy kevés lisztet, a masszába beledobáltam a feldarabolt csontos alkatrészeket – és addig hagytam őket, amíg ki nem fehéredtek. Kevés őrölt paprikát adtam még hozzájuk, csak azért, hogy egy kicsit markánsabb legyen majd a levesünk színe. A húsokat felengedtem vízzel, bedobáltam a zeller, a gyökér kockákat – majd hagytam főlni a levesem alapját.
Jöhettek a fűszerek: kevés tárkony, kakukkfű és petrezselyem, só és bors került a lébe, majd érkeztek a répák – illetve elkezdtem előkészíteni a csipetkéket. 10 deka liszt, 2 tojás, kevés vaj és petrezselyem zöldje került a tálba, melyeket villával összedolgoztam. Amikor már a húsok és a répák is puhák voltak, akkor egy evőkanál hegyével beleszaggattam a csipetkéket a levesbe, amik aztán klasszul meg is dagadtak. Utolsó kóstolás, majd egyszerű tálalás következik – amelyet már csak a szájon le-le csurgó zsírcseppek, a csontok leszopogatása követhet, majd az elégedett mosoly – megint sikerült valami klasszat az asztalra tenni.
Ja és tudjátok mikor jó még ez a leves? Másnap. Mert addigra még jobban összeáll az íz és az illat – úgyhogy hajrá, főzésre fel.