Rendezvények, egyebek

XVII. Egri Bikavér Ünnep – első nap

XVII. Egri Bikavér Ünnep – első nap

2013.07.12 005
Ismét egy évvel öregebbek lettünk, immáron tizenhetedik alkalommal gyűlnek össze az egri borászatok, éttermek, bor- és hasszeretők egy kiváló rendezvényre – amely Eger egyik meghatározó rendezvényévé nőtte ki magát.

Ciki lehet, de gyakorlatilag talán egy vagy két Bikavér Fesztivál volt, amelyen nem voltunk ott az elmúlt években – mindig is szerettük az ilyen eseményeket, fesztiválokat. Gyakorlatilag amikor kimaradt az életünkből, az abból adódott, hogy a tömeg akkora volt, hogy élvezhetetlenné vált a rendezvény ( Még a korábbi helyszínen, a Dobó téren zajlott az esemény és a fesztivál gyakorlatilag kinőtte a teret. ) Hál’ istennek a főszervezők is megérezték ezt, és kitalálták a jelenlegi helyszínt, ahol az Érsekkert hűs fái alatt, levegősebben, de mégis egy helyen zajlik a rendezvény – helyet adva a fellépőknek, a sátraknak és a rengeteg embernek. ( Tudom, hogy a belvárosi vendéglátó helyek tulajdonosai ezzel nem értenek egyet maradéktalanul – de én vendégként sokkal jobban érzem itt magam, vacsorázni, hétköznapi borozgatásra pedig megyek hozzájuk. )

Szóval este 7-kor Ádám fiammal és a nejemmel pohárral a kézben megérkeztünk az Érsekkertbe – a másik két gyerekem ez az estét a haverokra szánta, Tomi kihasználta, hogy mi nem vagyunk otthon, így szalonnasütést szervezett a kertünkben, Viktor pedig szintén kerti party-ra ment egy haverhoz. De ma este jönnek Ők is velünk- szokták élvezni a barátainkkal való bulizást is, meg Ők is mindig találkoznak barátokkal a helyszínen – na meg apa finanszírozza a kaját és piát is …

Rögtön érkezéskor egyik kedvenc borászatunkhoz mentünk: Vincze Béla – Arcanum Egri Bikavér-ével nyitottunk. Mindig is úgy gondoltuk, hogy Ő az az egri borász, aki a legmagasabbra jutott a vörös borok nemzetközi versenyein, igazán precízen végezte és végzi a szőlészet és borászat mesterségét – és aki egy esendő ember hülye döntése után a legnagyobb és legméltatlanabb bukásából fel tudott állni. Szerintem az Ő élete olyan, mint egy reneszánsz művész emberé – a siker, a tehetség, a kitartás és a kudarc megedzi, megerősíti abban, hogy szakmailag ő az egyik csúcs.

2013.07.12 002

Jön a szokásos korzózás, ismerősökkel való találkozás – nekünk egrieknek különösen fontos, hogy ilyenkor mindenkivel lehet itt csevegni, aki nincs itt az talán nem is létezik. 🙂 Barát, konkurens, politikus, iskolatárs, újságíró, borász, taxis, orvos, a sarki fűszeres, a postásod mind itt vannak – köszöngetsz, meg-meg állsz egy kis csevejre – a gyerekeid pedig egy idő után a falra mennek, mondván: „apa, anya – Ti mindenkit ismertek? ” Szóval ez megy addig, amíg a baráti kör magja meg nem érkezik – ekkor szerzünk egy jó kis helyet valami sátor alatt – innen pedig időnként kirajzunk feltölteni a poharainkat.

A következő helyszín és bor: St Andrea Pincészet – Hangács Egri Bikavér Superior 2009. Egy másik nagy kedvencünk Lőrincz Gyuri borászata és pincészete, akit még serdülő korom óta ismerek az uszodából. Eger a vízisportok egyik fellegvára volt és az manapság is, ( több olimpiai- világ- és európa bajnokunk van, akiket személyesen is ismerhet az egri polgár ), és meghatározó az a 10-12 év, amit a nyitott vagy a fedett usziban eltöltöttünk gyerekként úszóként vagy vízilabdázóként egymás mellett. Szóval Gyurit is innen ismerem, de sorolhatnám a többi vízilabdás emléket: Demeter Csaba, Bíró Attila, Csutorás Feri, stb.  Lőrincz Gyuri szintén az egyik etalon szerintem az egri borászok között: szakmailag az egyik legjobb, emberileg szerény, semmi arcoskodás, példás családapa, aki nagyon büszke a gyermekeire, az eredményeikre – ja és baromi jó borokat tud csinálni.  A bor amit megittunk csodás, mondjuk az ár, az ijesztő volt: 4 zseton volt 1 dl bor, a Napbor pedig 2 zsetonban fájt – őszintén mondom, hogy gyakran nem engedi meg magának az ember, hogy 800,- Ft-ot fizessen egy deci borért – de hát ez most más, most fesztiválozunk.

Visszatérve a törzshelyre folytatódott a világmegváltó beszélgetés a folyton változó baráti körrel, majd egy kis vacsi, vagy inkább ízelítő:

Kemencében sült tanyasi kacsacomb káposztás rétessel, bikavéres almapürével. ( Ködmön Csárda Borétterem, Eger )

dhz0g8uksd72kxasje2t
Fotó forrása: https://www.facebook.com/egriborbaratholgyek?sk=app_469930046405481&app_data=preview_1

Gyakorlatilag az étel magát adta el nekem: amikor a sátor környékén járkáltam, éreztem az illatot, bekukkantottam, és láttam a gyönyörű, ropogós kacsacombokat – és már nem volt visszaút. Nagyon jó volt az omlós comb, a köretként szereplő rétes és a bikavéres almapüré kombináció, abszolút illet a borhoz és illet az egész fesztiválhoz.

Ez után jött az Ostoros-Novaj Bor Zrt – Egri Bikavér 2011-es bora, ami hozta a sztenderd bikavérek ízét és színvilágát, semmi extra – de nagyon finom volt.

A következő ételünk szintén az egyik szomszéd sátorban volt fellehető, itt is a látvány volt, ami elvarázsolt: épp előttem sütötték készre a szűzhúst – nem tudtam ellenállni:

Rostlapon sült sertés szűz, rozmaringos vargányával, graten burgonyával. ( Mellé desszertként: csokoládé trüffel tortácska ) ( Fehér Szarvas Vadásztanya, Eger )

rtvibzo68fi85x216k20Fotó forrása: https://www.facebook.com/egriborbaratholgyek?sk=app_469930046405481&app_data=preview_1

Konkoly Gyuri barátunk éttermének a remekét kóstoltuk Ádám fiammal: a gyönyörűen elkészített szűz kívülről enyhén ropogós, belül szinte rózsaszín, a bacon szintén ropogós, a rozmaringos vargánya és a köret pedig kitűnő párosítás ehhez az ételhez. A kis trüffel szelet pedig rögtön a csajoknál landol – bár műanyag villával nehéz bírni vele, de ezek az evőeszközök nem is nagyon alkalmasak rendes étkezésekhez.

Lassan szedelőzködik a csapat, ilyenkor még egy Szent János pohár elfogyasztása vár ránk:

Daróczi-Nagy Szőlőbirtok és Pincészet – Egri Bikavér. Egy kedves ismerős házaspár, aki nem kevés munkája és tevékenysége mellé még egy költséges hobbit is választott – borászatot indítottak. Nos az Ő bikavérükkel zártuk a programot, koccintottunk még a barátainkkal – majd indulás haza – végül is pénteken dolgozni is kellene. 

Otthon még zajlik az élet, kb 10 ifjú titán nyomja a nappaliban a play station-t, a kertben még ég a tűz – apa pedig leül a srácok közé megsütni még egy darab kolbászkát – már csak a hangulat miatt is. Tök jó kis este volt – máskor is jó lenne a csütörtök estét így zárni. 🙂

2013.07.12 003

2013.07.12 011

2013.07.12 006

Vélemény, hozzászólás?