FőzdeFeszt – avagy egy sörfesztivál margójára I.
FőzdeFeszt – avagy egy sörfesztivál margójára I.
Kicsit bizarr helyzetben vagyok, vasárnap reggel van, kis családom még húzza a lóbőrt, én kinn ülök a teraszunkon, alattam az egri Szépasszony völgy pincéi – én pedig sörökről, sörfesztiválról értekezem. Lehet hogy bizarr, de egriként én nem csak testes, száraz vörösborokat, a lágy fehér és rozé borokat, a finom fröccsöket, hanem az igazi jó söröket is szeretem. Az elkövetkező jó néhány poszt ezt fogja bizonyítani.
A múltkor el voltam keseredve, mert nem tudtam róla, hogy a Vajdahunyad várában belga sörfesztivált szerveztek – sajnos a kisebb fesztiválok marketing munkája, kommunikációja elég korlátozott, a vájt szeműek és fülűek jobban értesülnek ezekről az eseményekről, vidékre ( de utálom ezt a szót és kifejezést ) pedig döcögősebben ér el az infó. ( Ezért is jók ezek a blogok, mert amióta én is többet olvasom őket, mélyebb, finomabb tartalmak is eljutnak hozzám. ) Szóval nem tudtam róla és így még esélye sem volt, hogy meggyőzzem népes családomat, hogy sörözzünk egy jót akkor. Egy jó blogger azonban segített nekem ( köszi Sörbúvár ) és szólt erről a rendezvényről – amiről szintén sose hallottam. Így szombaton fogtuk magunkat és irány a Józsefváros. Viktor fiam hősként bevállalta, hogy este Ő lesz a sofőr, lemond a sörözgetésről – ez azért nem semmi. ( Igaz egy válogatást azért elhoztunk, pihennek a hűtőben – és a ma esti program egy kis FőzdeFeszt lesz itthon. )
Szóval elsuhanunk Pestre, előtte megnézzük az évszázad áradását a Duna parton – hát lenyűgöző a víz hömpölygő tömege, az a magasság, ahová a víz emelkedett. Lenyűgöző és félelmetes az az erő, a lendület ahogy hömpölyög az áradat. De hál’ istennek mindenki teszi a dolgát, a gátak állnak és a víz lassan megint elmegy…
Azt nem említettem, hogy amikor Egerből elindultunk, olyan vihar kerekedett, ami szétverte a város északi és középső részét, a déli városrészben pedig tök száraz volt az út… Beteg időjárás. Útközben jött velünk ez a hülye zivatarfelhő, az autópályán láttuk hogy veri Gyöngyös környékét. Bíztam benne, hogy a sörfesztiválon megússzuk vihar nélkül – hát mondanom sem kell, nem így lett. A Duna parton már kezdett pötyögni az eső, mire a kocsihoz értünk, akkor már szakadt. Innen fogva kb 20 percenként vagy esett, vagy nem. Sikerült a Mikszáth Kálmán téren ülő helyet találni, és amikor esett, akkor behúzódtunk az ernyőink alá, majd esőszünetben sör térképezés, sörözés. Az érdekes az volt, hogy azt a rengeteg embert tökre nem zavarta az égiek kugli partija, áztak, dumáltak, söröztek. Őszintén, nekem volt olyan pont, amikor azt kérdeztem magamtól, hogy mit keresünk itt? De azért a kitartásunkat az égi sportcsapat csak díjazta, mert abba maradt a szemét idő – és egy csodás nyáresti fesztivál lett belőle. Rengeteg vidám ember, evés-ivás, röhögés.
Ami nekem ezen a fesztiválon nagyon tetszett, az az, hogy nem Budapesten éreztem magam, nem a nyomasztó nagy tömeg és pörgés érzése nyomott agyon, hanem úgy éreztem magam, mintha egy kisváros főterén ülnék akár Magyarországon, Bajorországban vagy bárhol másutt – szóval nem egy hiper-giga rendezvény részese voltam – hanem egy kisebb, de stabil közösségbe csöppentem bele. Éreztem azt, hogy a pult másik oldalán állók és a fesztiválozók egy azon érzés miatt jöttek ide: szeretik a sört, igénylik a különlegességet és a minőséget. Szinte családias, haveri beszélgetések alakultak ki a sörcsapolás közben, elemezve az elfogyasztandó sör tulajdonságait, beltartalmát. Szinte már kínos, hogy az ember alig érti két bennfentes értekezését az alsó és feslőerjesztésű sörökről, repkednek az IPA-k, a Belgian Ale, a Pale Ale és Lager szavak, hallunk Porter-ről, Stout-ról, stb. Az átlag ember a felét sem érti, iszik egy jó barnát, vagy világosat – ízlik, nem ízlik, és megy tovább. Nos ez most már ugyanolyan, mint az igényes borfogyasztás – ugyanúgy meg kell tanulni, hogy mit hogyan csinálnak, miben mit kell keresni. Nem kell túl lihegni, de igényes emberként egy kicsit ebbe is bele kell ásni magunkat.
Szóval mit ittunk?
Az első egy jászdózsai csapat ( Köleses Sör ) kézműves söre, a Dupla Köleses Sör volt.
A magyar különlegesség félbarna változata a jászdózsai Bandusztól. Alkoholtartalma 5%. Összetevők: ivóvíz, köles, maláta, festőmaláta, komló, sörélesztő.
www.bandusz.hu vagy https://www.facebook.com/pages/K%C3%B6leses-s%C3%B6r/161587287224499
A következő a Serforrás Sörfőzde két söre volt: Serforrás barna és Serforrás IPA
Ez egy felsőzsolcai csapat, több kézműves sörremekkel. Az barna sörük egy 5,4 %-os lager sör, összetevői: háromféle maláta, komló, víz, élesztő.
A másik amit itt ittunk az egy IPA ( India Pale Ale ) volt, amely a leírások szerint az első – cseh közreműködéssel létrejött – magyar IPA. Alkoholtartalma 5%. Összetevők: maláta, komló, víz, élesztő.
Mondanom se kell, a barna egy igazán finom, karakteres sör volt, az IPA viszont egy különleges, pikáns, talán édeskés ízű ital.
Kis eső, majd jön a következő manufaktúra: Bors Serfőzde ( Győrzámoly )
Ennél a standnál úgy éreztem, mintha gyermekkorom olvasmányai kelnének életre a Robin Hood-i időkből, a sherwood-i erdőből: Tuck Barát, Little John, Sherwood Ale, … Én itt mindent kóstoltam volna, de hosszú még a délután és az este, úgyhogy Tuck Barát-nál maradtam.
Az első magyar belga ízvilágú ale. Alkoholtartalma 7,7%. Összetevők: ivóvíz, árpamaláta, komló, sörélesztő.
Kis lazítás, a srácok közben hamburgereznek egyet, lassan az eső is úgy dönt, hogy elég volt a szívatásból – úgyhogy újabb sörfőzde jön: Brandecker Sörfőzde.
Ez a faház is közel volt a bázisunkhoz, mindig nagy nyüzsgés volt körülötte, így beálltam én is a sorba, majd nehezen, de döntöttem. Volt vagy hat féle sörük, és mivel barnákat már az előbb is kóstoltam, így egy Bodzás Világos mellett döntöttem. Ez az ecseri csapat ízesített lagerekkel kísérletező sörfőzde, melyen egyik könnyű, szinte üdítő terméke ez a bodzával ízesített világos sör. Alkoholtartalma 4,5%. Összetevők: víz, maláta, élesztő, komló, bodza.
Most egy kicsit abbahagyom, mert a tegnapi élmények arra ösztökélnek – hogy bontsak egy hideg söröcskét. Hívogat a hűtő, ott egy jófajta Hatujjú, amit meg kell innom. Rövidesen jövök és folytatom. 🙂
Folytatás >>>>