Bográcsgulyás
Bográcsgulyás
Most egy olyan étel következik, amely hasonlít az autóvezetéshez és a focihoz – Magyarországon mindenki ért hozzá és van is véleménye hozzá. Szerintem ahány ház, annyi gulyás, mert mindenki egy kicsit máshogy csinálja.
Ez egy nagyon hálás kerti-buli kaja, mert szerintem az is meg tudja csinálni, aki nem egy nagy gourmand – és mire egy átlagos magyar party-n elkészül, addigra már mindenki annyira éhes, hogy a kisebb-nagyobb hibák felett is szemet hunynak.
Én is így kezdtem konyhai garázdálkodásomat: még gimnazista korunkban a haverokkal lementünk a Tisza mellé Abádszalókra kempingezni – és én voltam talán az egyik, aki már látott is bográcsot közelebbről. Annyit tudtam, hogy mit és milyen sorrendben kell beletenni a bográcsba, meg azt hogy a paprikát nem szabad megpirítani – mert keserű lesz. Sőt anyukám kiokosított, hogy a húsnak egy gyors „pörzs-réteget” kell adni, így a benne lévő nedvességek belülről dolgozzák meg a husit, és nem lesz rágós. Innen már 8-10 kamasz gyereknek nem kellett több, kicsit lassan – de nagyon finomat kotyvasztottunk. ( Legalábbis akkor, mindenki isteninek érezte )
Azóta sok kerti party-n vagyunk már túl, sok jó barát evett a mi gulyásunkból, sok pálesz, sör és vörösbor csúszott le a szomjas és éhes torkokon, hallottam is sok okosságot, hogy ki-ki hogy csinálja. Én így. Egyszerűen, minden nagy hiszti nélkül. Azért szeretem, mert nem csak egy leves, de majdnem főétel, lehet ennyi kenyérrel vagy a nélkül, lehet a főzés alatt bulizni, piálni, dumcsizni – és egy kicsit összehozza mindig a csapatot.
Nem ragozom túl a leírást – neked is biztos vagy egy jó változatod – de azért a lényeg: számomra mindig fontos, hogy szalonnán csináljuk az alapot. Vagyis szalonna pici, apró kockára vágva, bele a bográcsba, majd amikor kiolvad a zsírja, akkor mehet bele a hagyma – apróra vágva. Ha a hagyma arany sárga ( de nem barna ), akkor levesszük a tűzről, és szórunk bele szegedi piros paprikát – nem a „bóti vackot”, hanem kalocsai, szegedi igazi paprikát, majd fakanállal elkeverjük, úgy hogy szép krémes anyagot kapjunk. Rögtön mehetnek rá a sertés comb husiból lévő kockák, majd vissza a tűzre – és folyamatos kavargatás közben addig csináljuk, míg szép fehér nem lesz minden húskocka. Ekkor felengedjük egy kis vízzel, majd iszunk egy pohár vörösbort, vagy fröccsöt vagy valamit – a szakácsot egyébként is illik itatni. Én ekkor szoktam fűszerezni a gulyást, minden sztenderd finomság mehet bele – egy kivételével. Nincs gulyáskrém ! Ezt ne tedd. Tehát só, bors, zöld fűszerek – és ha van még vörösborod, akkor az is jót tesz neki. ( A szesztartalom úgyis elszáll, tehát a gyerek sem lesz kapatos – meg annyit úgysem öntünk bele )
Ha már rotyog a cucc, akkor megint felengedem vízzel, gyakorlatilag annyival, ami már a végeredményhez kell – majd mehet bele a fehér répa, kicsit később pedig a répa. ( Kisebb kockákra vágva ) Főzzük a levesünket, közben mehet a buli és a dumcsi, és amikor már egy kicsit elkezd puhulni a répa, akkor jöhet a krumpli. Ismét főzicske, fröccs, majd lassan a végén tartasz. Ekkor mindenki elkezdi kóstolgatni a rotyogó levest, adják az okosságot: több só, kevesebb só, erős paprika, … stb. Ne hallgass rájuk, ők már úgyis elvesztették az ítélő képességüket ( éhesek és nem túl szomjasak ), Te vagy a kapitány! Tehát ha úgy érzed, finomíts az ízeken, és amikor a kanállal simán elvágod a krumplit – akkor tálalhat a pórnép. ( Te pedig reménykedsz, hogy a hús is omlós, és nem rágós – de szerintem menni fog )
Most már csak figyelni kell a bulis csapat hogy termeli be azt a rengeteg mindent, amit bele halmoztatok a bográcsba – és folytatódik a vörösborozás – lehetőleg minőségi egri borral. Cabernet Sauvignon, kékfarnkos nagyon megy utána. Jó bulizást, jó étvágyat.