Grillkolbász készítése és töltése házilag – I.
Egy nagyon nagy élménnyel vagyok gazdagabb: most hétvégén készítettem el először a saját grillkolbászomat, amit reményeim szerint még rengeteg változat és ízvariáció fog követni.
Az ötlet már nagyon régen megfogalmazódott bennem, hogy ki kellene próbálni azt, hogy milyen saját készítésű kolbászkákat sütni a grillen. A lökést az adta, hogy megkeresett a pécsi Böllérbolt tulajdonosa, Kőrős Károly, hogy készítsünk „közösen” kolbászkákat. Mivel Eger és Pécs között azért van egy falatnyi távolság, így egy virtuális kapcsolat indult el, Ő nagyon otthon van a húsfeldolgozás, a fűszerek világában – én pedig igen lelkes vagyok, így ráálltam erre a vonalra.
Csütörtökön érkezett egy csomag a cég web-shopjából, amit kíváncsian bontottam fel. Kaptam kétféle alföldi piros paprikát, egy kimondottan kolbász készítéshez használható fűszerkeveréket, na meg a lényeget – egy zacskónyi juhbelet. A tölteni való belet rögtön meg is vizsgálgattam közelebbről, mert még sohasem volt ilyen a kezemben. Voltam már egy párszor disznóvágáson, segédkeztem is a hurka és kolbász keverése és töltése során, de juhbél még nem volt a közelemben.
Rögtön érzékeltem, hogy a bél keresztmetszete sokkal kisebb, mint amit először gondoltam, vagyis a töltőcső mérete, ami nekem van, az nem lesz jó. Egy magamfajta műszaki ember ilyenkor mit tesz? Körülnéz a házban, hátha valami jó ötlet születik. Nem húzom az időt, találtam egy kisebb méretű tölcsért, amit kis reszelgetés, csiszolgatás után fel is tudtam szerelni a húsdarálónkra – és a bél is illeszkedett a csőre.
Túl voltam a technológiai nehézségeken, jöhetett a hús projekt. Kedvenc hentesemhez és feleségéhez mentem a Szvorényi utcába, ahol daráltattam három kilónyi sertéshúst, de olyat, amiben azért a zsírosabb részek is megtalálhatók. Tanácsot kértem Tőlük, hogy milyen legyen a hús és a zsír aránya, majd kétszer átküldték a darálón az összes alapanyagot.
Itthon már csak a fűszerek összeállítása, a keverés és töltés várt rám – de úgy gondoltam, hogy elsőre nem kezdek saját fűszerkeveréket összeállítani, hanem a profikra hagyatkozom, vagyis a csomagban megkapott keveréket használom. A zacskón lévő utasításokat vettem alapul, vagyis egy kiló húshoz 3 dkg fűszerkeveréket öntöttem, majd 2 dkg só következett a keverékbe. Az edényben kézzel alaposan összedolgoztam a masszát, megkóstoltam a végeredményt – majd következett a töltés.
A juhbelek közül két darabot kiemeltem, majd langyos vízbe áztattam mindkettőt. Néhány perc elteltével az egyiket felhúztam a csőre, ami nem volt annyira egyszerű, mert a lukat megtalálni ezen a vékonyka bélen, nem egy egyszerű projekt. Viktor fiam szerencsére segítségemre jött, Ő klasszul megoldotta ezt a gondot, majd segített tölteni is.
Szerencsére a húsdarálónk nagyon profi, így a fordulatszámot is lehet szabályozni, vagyis ügyesen lehet irányítani a töltési sebességet. Egy ennyire rutintalan versenyzőnek, mint amilyen én vagyok, ez óriási előny, vagyis kisebb-nagyobb bénázások ellenére tök jól ment a munka. Kb 10-12 cm hosszúságú kolbászkák kezdtek el lógni a töltőcső végén, amiket aztán egy edénykébe engedtünk.
Ahogy elkészült az első adag, kitettem őket pihenni egy deszkára, majd jött az újabb juhbél, aminél már zökkenőmentesebb lett a töltési folyamat. Persze a lényeg az, hogy milyen a megsült grillkolbász – vagyis rögtön be is izzítottam a Landmann-t, és kisütöttem egy adagnyi kolbászkát.
Végig kóstoltattam az egész családdal az első próbálkozásunkat, hogy elég sós, elég fűszeres, nem túl száraz-e a végeredmény, de összességében mindenki elégedett volt. Vasárnap reggel azonban tényleg élesen teszteltünk, amikor mindenki objektíven és éhesen leült a teraszra. Az eredmény meggyőző volt, pillanatok alatt elfogyott fejenként vagy 3-3 szál grillkolbász, és olyan volt, mintha nem is mi csináltuk volna ezeket a fűszeres finomságokat.
Mondanom sem kell, hogy ez a poszt még csak kiinduló a grill kolbász projektemhez, vagyis majd érkeznek a saját keverésű fűszerek, az íz és színvariációk – vagyis folytatása következik!
Ha valakinek nagyon jó receptje van, azt szívesen látom – és talán meg is csinálom. 🙂
Köszönet a segítségért a Paprika és Böllérboltnak ( 7623 Pécs, Szabadság u. 54. és 7622 Pécs, Bajcsy-Zsilinszky utca 25. )
Sokan vannak velem a FB-on és az Instagramon is, de aki szeretne ott is követni, annak ajánlom az alábbi linkeket:
