Ehető tányér – avagy hogyan készítsünk cipót a krémleveseinkhez
Férfi vagyok, aki sokkal hamarabb nyúl egy szelet húshoz, mint az élesztőhöz – de úgy gondolom, ezt a területet is meg kell ismernem. Ennek egyik eleme, hogy megpróbálok ehető tányért készíteni, vagyis cipó sütésre fel!
Hozzávalók ( 8 db ehető tányér elkészítéséhez):
- 35 dkg süteményliszt
- 25 dkg búzaliszt
- 3 dl melegvíz
- 3 ek joghurt
- 2 tk só
- 1,5 ek barna cukor
A kétféle lisztet a robotgépünk dagasztó edényébe szórtam, majd a közepében egy fészket készítettem. A fészekben a cukorból és kb 1 dl vízből, na meg az élesztőből készítettem egy kovászt, ami szinte rögtön el is kezdett dolgozni. Néhány perc elteltével belekevertem a többi meleg vizet és a joghurtot is, sóztam, majd a dagasztó gép következett.
A géppel kb 6-8 percig dagasztattam a tésztámat, majd egy konyharuhával letakartam az edényt, amit egy meleg helyre tettem egy órára.
Az óra letelte után a tészta klasszul megkelt , vagyis az első parán túl vagyok. Lisztezett deszkára öntöm a masszát, kézzel összegyúrom a tésztát, majd 8 egyenlő darabra vágom az egészet. A nyolc amorf bucit kézzel formázom, de arra törekszem, hogy a felső felületük szép és egyenletes legyen – ami úgy érhető el, hogy folyamatosan az alja felé gyűröm a tésztát. Egy tepsibe pakolom a félkész bucikat, amin egy sütőpapír van. A tepsit ezután egy konyharuhával letakarom, majd ismét a pihentetés következik, kb 20-25 perc.
Amikor felfedem a konyharuhát, látszik, hogy a bucik még dagadtak – vagyis most már tényleg süthetjük őket. A napokban vettem 4 db sütőformát, amibe belepakolok 1-1 tészta gombócot, majd 220 C-os sütőbe tolom mindegyiket. Mielőtt azonban a sütőbe kerülnének, azelőtt vízzel meglocsolom őket, mely műveletet a sütés közben is meg-meg ismételek.
A bucik klasszul feljönnek a formákban – vagyis csak lesz ezekből ehető tányér. Kb 15 perc alatt elkészül az első adag, úgyhogy gyorsan jön a második etap, amit már csak egy kis finom meló követ.
Ahogy kihűltek a bocik, lefejezem őket, majd kézzel kicsipegetem a bélésüket. Egy kávés kanállal vajjal kikenem a belsejüket, majd reszelt sajtot szórok beléjük – aztán ismét egy pár perc sütés következik. Ez azért fontos, mert így szinte biztos, hogy nem fog kifolyni majd a levesünk – vagyis tényleg tányérként tud funkcionálni a bucink.
Kicsit ambivalens érzés látni ezeket a bucikat. Még nem teljesen szépek, de végül is jól működnek. Az biztos, hogy az ünnepi ebédünk nagyszerűen sikerült, a leves és a tányérok is szinte teljesen elfogytak – ami azt hiszem mindent elmond.
Aki még nem követőm a YouTube-on, az most bátran megteheti, hajrá! 🙂
