Levesek

Csülkös bableves – avagy egy nehéz nap éjszakája

Csülkös bableves – avagy egy nehéz nap éjszakája

139

Két nagyon jó dolog van a főzni szeretők életében: az egyik, amikor a családnak főzöl, a másik, amikor ugyanezt a barátoknak teszed. Nálunk a haverok, a barátok tudják, hogyha mi rendezünk otthon bulit – akkor kaja biztos lesz, sütünk-főzünk valamit, vagy Eszter kreál valami finom édességet. Most is buli volt, de nem nálunk, hanem az egyik barátunknál – és most is én főztem, de nem ott, hanem otthon.

Végül is egy „idegen” konyhában nehezebben mozog az ember, vannak megszokott edények, kések, eszközök – úgyhogy abban maradtunk, hogy a saját területemen garázdálkodok, majd átvisszük a finomságot lábasban, és aztán habzsi-dőzsi.

Szóval csütörtökön beáztatom a két zacskónyi tarkababot, majd másnap kezdődhet a főzés. Pénteken délelőtt azzal kezdem a melót, hogy a csülökről levágom a húst, nagyjából egyenletes kockákra törekszem a művelet során. A húsokat és a csontot is egy kicsit beáztatom, csak annyira, hogy ne legyen túl sós az íz. Egy bazi nagy lábasba felteszek hideg vizet, melybe bedobom a beáztatott babokat és a csülök husit, na meg a csontot is. Alágyújtok, majd fedő megy rá – és bemegyek a szobába fröccsözni.

Na azért van még tennivaló, úgyhogy visszatérek a harcmezőre – fel kell darabolni a füstölt sonkát, a zöldségeket. Zeller, petrezselyem gyökér, karalábé, répa kerül előkészítésre. Elsőként én a gyökeret és a zellert dobom a lébe, teszek bele köményt, borsot és zöld fűszereket – és főzöm tovább a levest. Egy fej hagymát és néhány gerezd fokhagymát megdinsztelek, majd ők is mehetnek a lébe – hadd főljenek szépen szét.

Amikor már alakul a lé színe, kezdenek kialakulni az ízek – és már puhulni kezd a hús illetve a bab, akkor jöhetnek a felkockázott füstölt sonkák és a felkarikázott répák, és egy szál felkarikázott kolbász – gyakorlatilag finisben vagyunk. A végén még finoman ízesíthetünk, jöhet még bors, egy kevés erős paprika, frissítésnek fokhagyma – és ha úgy érezzük, akkor só. Készítünk egy laza rántást, összerottyan az egész – finito.

Jól állunk az idővel, kész a kaja – lassan lehet készülődni. Fedő a lábasra, folpakkal rögzítem a tetőt, majd a gyerek levisz bennünket. Kilépve az ajtón kiderül, hogy ónos eső esik – tükör jég van kinn. Azért tökös család vagyunk mi, megpróbálkozunk a kocsival lemenni a dombról a városba. Hát gondolhatjátok, hogy nem nagyon sikerül…

Telefon a csapatnak, hogy ott mi a helyzet. Többen már megérkeztek, éhesek és várnak ránk. Hát akkor megyünk gyalog. Esik ez a k…va ólmos eső, de a lábassal a kezünkbe csak leporoszkálunk valahogy – nehogy már. Hát mondanom se kell – a sarokig jutunk, majd a fűről lelépve csak piruetteket nem dobunk. Vissza a házba, válságstáb. Vár egy csomó éhes barát bennünket – olyan nincs, hogy ne jussunk le a városba, ami gyakorlatilag 10 perc séta lenne.

Telefon a város egyik legjobb taxisának, aki mellesleg rally versenyző – hogy fel tud-e jönni értünk a dombra. Elvileg vállalja, majd a sok elakadt autós versenyző miatt ez is kútba esik. Végső elkeseredésben jön egy jó ötlet az egyik barátunktól: zokni a cipőre. Ez neki bejött, Ő így tudott odajutni. Oké, de mi legyen a kajával? Fogtam egy összecsukható rekeszt, bele a lábas és az esti bormennyiség, gurtnival pedig majd húzom a járdán.

Beburkoljuk magunkat, mert az eső szakadatlanul esik – és nekiindulunk. Eszter többnyire a füvön szambázik, én az úttesten húzom a terhemet – na nem kis zajjal. De működik a dolog. Mivel autó nincs, így szépen haladunk, a zokni jól viselkedik. A Szépasszony völgyből angolok és olaszok próbálnak a város felé lavírozni – kevés sikerrel, esnek-kelnek szegények. Néznek bennünket, hogy ki ez a két marha, aki egy nagy lábast húznak az úton – de jobban elvannak a saját bajukkal. Autók próbálkoznak az úton – de gyakorlatilag a mi városrészünk konkrétan elesett. ( Íme, én ezt láttam, amikor hátranéztem… Szóval ez az ominózus rekesz, és benne a finomság csúszik a buliba… )

rekesz.jpg

Végre másfél órás késéssel, de odaérünk – mindenki éhes, én meg egy jó adag pálinkát provokálok ki. Mire én is kijutok a konyhába, a kondér már félig üres – és őszintén én is két tányérral termelek be. Végre együtt a csapat, hajnalig megy a világmegváltás – majd zoknis cipőben indulás haza.

Zárókép. Másnap reggel még egy adag levest sikerült megmentenem, ami az utolsó fotón szerepel. Ugyanis este sok minden eszembe jutott – de a fotózás, az nem. Szóval azért csak összejött – jó volt a kaja, jó a csapat, és jó kis este lett az egészből.

056

061

063

064

066

067

072

074

075

077

076

080

081

082

084

085

087

093

094

129

130

137

133

Vélemény, hozzászólás?