Marhagulyás bográcsban

Marhagulyás bográcsban

Szombat este, nyár, Tisza tó (Sarud) és jó barátok. Mi kell még ehhez? Egy igazi, tartalmas marhagulyás, néhány pohár egri vörösbor – és létrejön egy nagyon klassz nyáresti beszélgetés.

Nem tudom miért, de nagyon ritkán nyúlunk a marhahúshoz, mint alapanyaghoz – többnyire csirke és sertés húsokból sütünk, főzünk. Úgy gondolom, ezen nagyon-nagyon változtatni kellene – így a hentesnél rögtön vettem is egy jó nagy és gyönyörű lapockát. Amint leértünk Sarudra, rögtön kezdetem a barátkozást a hússal – vagyis szépen lehártyáztam őkelmét. Lehet, hogy vannak, akik ezzel nem értenek egyet, de személy szerint az inas alkatrészeket nem nagyon szeretem – de ezzel a srácaim is hasonlóan vannak.

Szépen felkockázom a húsokat, nagyon szép, szálas, igazi vörös húsos kockák sorakoznak a deszkán – lehet már a tüzet is csiholni. Míg a tűz eléri a kívánt állagot és hőfokot, addig megpucoljuk a zöldségeket, felkockázzuk a szalonnát.

Mehet a bogrács a tűzre, beleszórjuk a szalonna kockákat, majd aranybarnára sütjük őket – míg a zsír is szépen kiolvad. Jöhet az apróra vágott vöröshagyma, szépen lepirítjuk, majd jöhetnek a húsok. Megkapják a pörzsréteget, megszórjuk pirospaprikával – és öntünk alá egy kevés vörösbort. Mivel volt egy darab sertéscsontom is, azt is beletettem – hadd főljön az is bele, másnap így szinte kocsonyás állagot kap a gulyásunk. ( Már ha marad… )

Jöhetnek némi zöldségek: petrezselyem gyökér, zöld paprika és paradicsom megy a bográcsba – ezen ízek elképzelhetetlenek egy jó gulyásból. A hús, a vörösbor és a paradicsom annyi levet ereszt, ami a főzéshez jó, hagyjuk rotyogni az egészet. Iszunk egy jó kis fröccsöt, majd folytatjuk a munkát.

Egy főtt csülökből kockázunk a bográcsba egy jó maréknyit, ez az íz feltétlen kell – e nélkül nincs marhagulyás. Most már öntünk bele vizet, gyakorlatilag a bogrács 2/3-ig felöntjük – ez lesz a végleges mennyiség. Jöhetnek a felkockázott répák, majd amikor már minden majdnem puha – akkor jönnek a burgonyák.

Ekkor már mindenki nagyon éhes – de megéri a várakozás. Igaz, hogy már besötétedett, de az íze és a hangulat mindent kárpótol. Egy nagy karéj kenyér, egy tál marhagulyás, egy pohár Egri Bikavér – és éjszakába hajló beszélgetés a végeredmény.