Juhtúrós, hagymás sztrapacska
Juhtúrós, hagymás sztrapacska
Mennyit változik a világ, amikor az embernek egyetemista lesz a gyermeke? Óriásit. Nálunk ez abban nyilvánul meg, hogy a középső fiam ( aki korábban a konyhába csak csokoládéért jött ki ) most, hogy kollégista lett – elkezdett foglalkozni a hasával, illetve azzal, ami oda bekerül. Mivel vasárnaponként visz mindig magával kaját, így behatóbban érdeklődik a leendő menü iránt, illetve Ő instruál bennünket. Na a sztrapacska teljesen az Ő kérése és igénye volt – ugyanis nemrég a debreceni havernál ilyet készítettek, nekünk pedig követni kellet a vonalat.
Vessetek rám követ, de én sohasem ettem, pláne nem is csináltam korábban sztrapacskát, úgyhogy a netre, és Viktorra voltunk hagyatkozva, na meg Martin is telefonvégre került, hogy mennyi hagyma kell…
Szóval volt vagy 1,5 kiló szép krumplink, apa meghámozta, megmosta. Egy kisebb lukú reszelővel az egészet lereszeltük, bár mivel ez olyan körbetekerős készülék volt, így szép hosszú csíkokat eredményezett, ami a szaggatásnál némi nehézséget okozott. Ahogy reszeltük a burgonyát, úgy rögtön ki is nyomkodtuk, és egyből liszteztük is – hogy ne barnuljon.
Szalonnát vékony csíkokra szeleteltünk, majd egy tepsiben aranybarnára pirítottuk őket, majd látva, hogy ez kevés lesz, még egyszer ezt megismételtük. A burgonya reszelés lassan, de elkészült, rászórtuk a maradék lisztet ( kb 70-75 dkg liszt kellet bele ), sóztuk, ütöttünk bele 3 db tojást – majd vízzel hígítgattuk. Közben a leendő mérnök úr nekiállt hagymát pucolni, és valami brutál mennyiségben darabolta fel őket, majd ezt mégegyszer szintén megismételte, mert kevésnek bizonyult a mennyiség. Szóval a hagymát a szalonna zsírjában lepirítottuk, Tomi fiam vállalta, hogy összedolgozza a krumplis, hagymás, lisztes kombót – én pedig a szaggatást műveltem.
Először egy sima nokedli szaggatón keresztül próbálkoztam – de ez nem volt nagy siker. Úgyhogy maradtam a deszka / éles kés párosításnál, így már a bugyogó forró sós vízbe elkezdtek hullani a leendő sztrapacska darabok, amikor feljöttek, akkor már lehetett is kihalászni őket.
Nem kis mennyiség született, de nálunk nagy a család…. A tálalás: sztrapacska, rá a hagyma, rá a juhtúrós-tejföl és a szalonna. Nagyon tartalmas, laktató étel – nem véletlenül imádják a kollégisták, a kamaszok.
Köszönet a BME mechatronikai karának és a Debreceni Egyetem műszaki karának hallgatóinak, hogy segítettek az ötletben és a kivitelezésben.