Campus Fesztivál – Debrecen

Campus Fesztivál – Debrecen

campus1.jpg

Tudom, hogy kvázi gasztro blogot írok, de időnként elhajlok az élménybeszámolók felé is – amiben esetleg van egy kis kaja és pia is. Ez a poszt ezt a vonalat erősíti, folytatva a tegnapit…

Szóval a péntek estét követően Budapestről Debrecenbe vettük az irányt, hat fős legénységgel délben elindult a csapatunk a Campus Fesztiválra. Sokak szemében talán kicsit eretnek dolog lassan az ötven felé ilyen helyekre járnom, de én és a nejem mindig is nagyon szerettünk fesztiválokra, zenei rendezvényekre járni, imádunk bulizni – bár egyre hosszabb az újraépítkezés ideje.

Ifjú koromban rengeteg koncerten voltam, első meghatározó élményem például a Queen volt, amely talán Magyarország első igazi nagy rock koncertje volt. De jöttek sorban a többiek: Dire Starits, Jethro Tull, Genesis, Peter Gabriel, Al Di Meola, Sting, stb. De voltunk Police és U2 koncerten Krakkóban is, szóval imádjuk a zenét és a koncerteket. Már felnőttkori élményem, amikor elvittem a srácaimat Pestre Roger Waters ( The Wall ) produkciójára, ami előtt a fiúk azt gondolták, hogy valami vén pöcs kínlódik majd a színpadon. Majd eltelt 6 perc, onnan pedig Pink Floyd rajongók lettek a fiaim, persze csak normális szinten – de azért az USB-jükön midig van egy-két Floyd szám is.

Esztivel többször is “szigeteltünk”, először csak egy napra, második alkalommal már panzióban aludtunk, aztán jött a kinn alvás, sátorban. Hatalmas élmény volt – bár most már a sátras dolgot nem vállalnám. Vagy négy éve pedig elvittük a fiúkat is a Szigetre ( Tomi fiam csókolomot köszönt a pultos lányoknak), két nap, sátrazás és koncert látogatás, evés-ivás. Nagyon nagy élmény volt nekik is, nekünk is: szülő és gyerek tud együtt szórakozni – és ez nagyon jó dolog. Persze Ők is nőttek, és most már önállóan mennek party-zni, volt nekik Sziget, Volt Fesztivál, Hegyalja és Campus is. Innen jött az ötlet, menjünk megint együtt. Tehát irány Debrecen.

Menet közben már megy a ráhangolódás: a CD lejátszóban szól az Alvin és a Mókusok, ami nem mindig szolíd anyukák fülének való zene, de a szövegeik igencsak elgondolkodtatók. Amikor már kicsit sok a zúzós punk zene, akkor áttérünk a Quimby-re – ez azért nyugisabb zene vezetés közben. Megérkezünk, egyből megkeressük a szállást. Campus Hotel, vagyis egyetemi koli – ami messze nem olyan lepukkant, mint a mi főiskolai kolink volt szintén itt Debrecenben. Itt csinos recepciós lányok vannak a pultban, működik a lift – sőt több is van belőle -, a szobák pedig tiszták, rendezettek. Nos nem szálloda, de tök jó lesz.

Érkezésünk keltette sokkot Jan Becher “barátunk” műremekével kezeljük – magyarul iszunk egy-egy kupica Becherovkát. Séta a tömeg nyomában, becsekkolás, karszalag, majd a nagy színpadnál kezdődik a sörözgetés. Pont jókor érkeztünk, kezdődik az Intim Torna. ( Kevésbé felkészült olvasóknak jelzem, nem gátizmokat edzünk, hanem egy zenekar, amely a Kistehén Tánczenekar alapjaira épült 2010-ben. ) Nekem szinte új ez a formáció, utólag derül ki, hogy három számukat ismertem eddig – de nagyon bejön a stílus. Egy egri barátnőnk javasolta, hogy hallgassuk meg Őket – és teljesen igaza volt. Lüktető, jópofa zene, a nagyszínpad előtti tömeg pedig együtt él velük, mindenki énekel. A srácok a színpadon nagyon élvezik amit csinálnak – nem csak nekünk, nekik is élmény az este. ( Legalábbis ezt látjuk, remélem őszinték. )

campus4.jpg

campus3.jpg

A koncert után jön a gasztronómia, na csak fesztiválosan: lángos, hamburger, gyros – ki mit talál, na meg a piák. Nálunk a top ital a “gömb akkumlátor” ( gyengébbek kedvéért Unicum ), ami azért is jó, mert lehet vele nyerni egy csomó baromságot. Ez azért jó, mert egy idő után mindenki mindenféle nyakbavalóval flangál, olyanok vagyunk mint valami élő reklámtáblák. De ez így kerek. Közben a gyerekek hülyét csinálnak magukból a Nestea-nél is, egy-egy ingyen üdítő vagy napszemcsi ennyit megér, nem? Majd jövés menés, sasolás – jaj itt ment Ganxsta Zolee, stb.

campus5.jpg

campus6.jpg

Lassan kezdődik a nagy koncert: Ákos. Mindig is szerettem a srácot, még a Bonanzás korszakában is, mert kő profinak tartom – manapság viszont szerintem nem igazán megy jó irányba – ez a szinti pop stílus már nem neki való – de ezzel lehet, hogy egyedül vagyok. Szóval ide igyekszünk, közben a fiúk majdnem bejutnak a VIP részleghez, egyszerűen besétálnak a színpad mögé, a biztonságiak nem voltak túl éberek. Jókat röhögünk. Kezdődik a show, Ákos hozza a profizmusát – de nekem nagyon nem jön be. ( Bocs Ákos fanok, de én így érzem. )

campus8.jpg

campus9.jpg

Utána jön Tomi fiam nagy kedvence: Alvin és a Mókusok. A Rézangyal sátor mellett iszunk mindenféle csodás párlatot, majd indul a zúzás. Én megkaphatnám a sátor rangidős díját, harminc fölött nem sok néző van. Fotózok, de itt olyan sűrű a tömeg és úgy pogóznak, hogy veszélyes sport lenne itt maradni – így hátrébb húzok. Időnként széthúzódik a tömeg, majd ismét össze – helyenként szinte recseg a csont – de ha valaki elesik, azonnal felkapják, és pörögnek tovább. Lüktető, pörgős zene, kőkemény lány basszusozik – szóval élmény ez is.

campus11.jpg

campus10.jpg

campus12.jpg

A koncert után irány a MOL töltőállomás – tényleg olyan mint egy benzinkút, csak sokkal többen vannak itt – és mindenki iszik ezerrel. Én már nem vagyok nagyon szomjas – a nejem szerint jól esne nekem egy kis tócsni – már csak a gasztró jegyében is, de ez már hazafelé történik. Közben röhögünk nagyokat, élvezzük a forgatagot. Kicsit furcsállom, hogy hajnali kettőkor kinek jut eszébe a Nagyerdőben sportolni, de egy szín józan pasi fanatikusként fut el mellettünk, full beöltözve futásra, …!?

Reggel még egy program: állítólag a Plázában van egy amerikai hamburgeres, ahol giga méretű kaját is lehet enni – sőt fotók is vannak a falon, akik teljesítették a feladatot. Tényleg van egy Fald fel Amerikát ételbár, na egy kicsit gyengébb dizájnnal – de hatalmas és finom hamburgerekkel. Összekötjük a reggelit és az ebédet – de a büszkeség falra való kikerülést nem kíséreljük meg, majd irány Eger. Otthon kezdjük újraépíteni magunkat, relax – és hangolódás a másnapi melóra.

Jövőre ismétlés, rettegj Debrecen – jövünk. 🙂

Vélemény, hozzászólás?