Zsebes karaj – újra töltve
Zsebes karaj – újra töltve
Azért született ez a cím, mert egyszer már készítettem zsebes karajt, de akkor Pataki tálban történt a cselekmény, most kipróbáltam, hogy milyen alufóliában sütni. Hát lássátok feleim…
A múltkor készítettem egy pácot, amiben gyakorlatilag 24 órán keresztül pihent a szép darab karaj – most úgy gondoltam, hogy kipróbálom pác nélkül, próba-szerencse. Azzal kezdem a műveletet, hogy a húst szép egyenletesen elkezdem szeletelni, hogy úgy nézzen ki, mint egy fésű és az ő fogai. ( Akinek nem egyértelmű, az puskázzon a képekből. ) Alaposan besózom az egészet, a szeletek közé is szórok, hogy majd átjárja a húst a só. Mivel a tegnapi lepény kísérletem során szeletelt répát, cukkinit, sajtot és sonkát is használtam, hát úgy gondoltam ezek az ízek harmonizálni fognak a karajjal és a fűszerekkel – így ezek az anyagok kerültek a zsebekbe.
Tehát fogtam egy vékony sonkát, beraktam az első zsebbe, mellé jött a vékonyka répa csík, majd a sajt, majd a cukkini. Ezt a műveletet minden zsebnél elvégeztem úgy, hogy a zsebeket alaposan kitöltse a négyféle anyag – de lehetőleg ügyelve arra, hogy a sajt majd ne tudjon kifolyni. A két utolsó zsebet meg lehet szúrni egy-egy hústűvel, így egyszerűbb lesz majd becsomagolni az egészet.
Az előkészített, felszerelt karajunkat egy nagyobb alufóliára raktam, hoztam a teraszról egy kisebb marék bazsalikomot, két ág tárkonyt – majd meglocsoltam az egészet olíva olajjal. Alapos borsozás, és már csak a hús beburkolása hiányzik – és már mehet is a sütőbe. A hőfok olyan 200-220 C, a jénai aljára mehet egy kis víz, vagy fehér bor – de mivel én a másodikat fröccs formájában megittam, így maradt a vizecske. 1,5 óra párolás, majd az alufólia kibontása után még vagy fél-háromnegyed óra lesütés következik.
Amint látszik is a fotókon, egy gyönyörű, homogén hús buci született, olyan illattal, hogy rögtön fel is kellett vágni – pedig hidegen könnyebb lenne szeletelni. Fontos, hogy átlósan szeleteljük, mert akkor sokkal szebb a végeredmény. Eszter készített hozzá hagymás bulgurt, locsoltunk a rájuk egy kis kisült szaftot – és olyat ettünk, hogy …
Konklúzió?
Könnyebben lehetett volna elkészíteni a húst, ha be van pácolva, de így is finom volt – bár a Pataki tálban készült hús omlósabb volt. A töltelék, a répa és a cukkini nagyon különlegessé tette az ízeket, a sajt és sonka pedig hozta a sztenderdeket. Mivel nem kell pácolni, edényt beáztatni, így ez a második verzió lesz a befutó – biztos még fogtok ilyet látni itt a blogon.
Ja és akinek tetszik a blogom, az nyugodtan szavazhat rám a goldenblog.hu-n:
