Tejszínes kacsazúza leves
Ahogy az előző posztban is írtam, gyönyörű napsütéses szombatunk volt, ami hívogatott is arra, hogy a kertben, a Landmann-on főzzek egy jófajta levest. Mivel a sarudi boltban láttam egy csomó szép kacsazúzát – így az az ötletem jött, hogy összedobok egy jó kis zöldséges ragu levest, aminek a fő eleme a kacsazúza lesz. Kerestem az udvaron egy nagyjából vízszintes placcot, ahol felállítottam a grillt, felpakoltam rá a lábast – és már készült is az ebéd…
Mint ilyenkor mindig, kihordtam minden alapanyagot a kerti asztalra, majd megpucoltam a hagymákat, és fel is aprítottam őket. ( Érdekes volt, hogy közben Viktor fiam, aki azért nem a konyha ördöge – próbált figyelgetni, próbálta ellesni az apró fogásokat. A vér csak nem válik vízzé… ) Szóval a hagymát feltettem a lábasba egy kevés olajon dinsztelni, én pedig a zúzák felé vettem az irányt.
Még sohasem dolgoztam kacsazúzával, gyakorlatilag az édesapám szokott csirkezúzából pörköltet készíteni – azaz szűz területen sétáltam. A deszkára pakoltam a húsokat, majd éles késsel leszedtem róluk az inas, rágósabbnak tűnő részeket, majd az izmos darabokat közepesen vékony karikákra vagdostam. Az előkészített darabokat bedobáltam a hagyma mellé, majd egy kevés víz társaságában hagytam puhulni őket.
Míg fedő alatt puhultak a zúzák, addig én a napsütésben felkockáztam a zöldségeket: karalábét, petrezselyem gyökeret, répát, újhagymát, burgonyát, de előkészítettem a fokhagymát, a petrezselyem zöldet is.
Először a felvágott petrezselyem gyökér kockákat dobtam a zúzák mellé, majd érkezett egy fél maréknyi karalábé, majd a petrezselyem zöldje, azután a burgonya és a répa, na meg egy erős paprika is. Közben sóztam, borsoztam a levest, kóstolgattam, érkezett az újhagyma – és vártam, hogy a zúza megpuhuljon. Már amikor azt hittem, hogy sosem lesz puha a hús – no akkor egyszer csak elértem a célegyenesbe.
Mivel úgy éreztem, hogy az én húsevő mivoltomnak kicsit karcsú ez a 30 dkg-nyi zúza, ezért még egy csirkemellet is belekockáztam a lébe, majd hagytam, hogy összeérjen minden íz.
Az utolsó forralás előtt még tejszínnel felöntöttem a levest, kapott még egy kis borsot, petrezselyem zöldet – és már tálaltunk is, mert mindenki hulla éhes volt.
Az megérdemelt ebéd és leves után jólesett egy Sarud-Poroszló-Sarud kerékpározás, ami után pedig már izzott is a parázs – vagyis jött a vacsi, a rablóhús.
Sokan vannak velem a FB-on és az Instagramon is, de aki szeretne ott is követni, annak ajánlom az alábbi linkeket:
