Grillezett finn füstölt lazac és juustoleipä, hagymás újkrumpli és majonézes, joghurtos kapros mártás

Két vagy három hetente, hétvégén a barátokkal tartunk egy nagyon röhögős, lazulós kártya partit, ahol a házigazda egy kicsit mindig kényezteti is a sportolók ízlelőbimbóit, ilyenkor mindig valami finomság készül. A finnországi utazásunk miatt ez a program kicsit csúszott, most szombaton azonban mi vállaltuk a rendezői szerepet – amire azért már fejben egy kicsit készültünk, még odakint Ouluban is. Az utolsó napon Tomival és Eszterrel benn voltunk a belvárosban és az egyik kedvenc helyünkön, a főtéren fekvő Vásárcsarnokban (Kauppahalli) – ami nem csak kívül-belül szép, mint épület, hanem nagyon sok finomságot is kínál a vásárlóknak – kicsit be is vásároltunk.

Több húsos, halas és sajtos pult is vásárlásra buzdított bennünket, de csak olyan cuccot tudtunk venni, ami azért kibírja az utazást is – így a füstölt lazac mellett maradtunk.

A téren egyébként rögtön meríthetünk is ihletet, ugyanis ott sütik előtted a friss, vagy füstölt halacskákat, az omlós sült császár húsokat, csirke combokat, kolbászokat, válogathatsz a sokféle köretből és az öntetekből – szóval lehet töltődni rendesen.

Nos elég a dumából, nézzük, hogy mit is csináltam.

Először is az újkrumplikat alaposan megmostam, kicsit meg is súrolgattam, de azért nem estem túlzásba. A burgonyákat két részre osztottam, kisebbkre és nagyobbakra, majd a mikro felé fordultam. A kisebb burgonyák 6 percre kerültek a mikróba, a nagyobbacskák 8 percet töltöttek bent, de sem víz, sem más nem kell – egyszerűen így előfőzzük a krumplikat.

Ezt követi a hagymák előkészítése. Én most négy nagyobb fej hagymát pucoltam meg, majd karikáztam fel, majd a grill öntöttvas oldalán két részletben kezdtem el a dinsztelést. Só és bors került a hagyma halomra, alá pedig kevéske olaj, amikor pedig kezdett volna túlzottan pirulni, akkor érkezett a csodaszer, a sör. A sör azért volt jó, mert így tudtam szabályozni a sütés és a párolás közbeni állapotot. Ahogy elkészült az egyik adag, úgy megcsináltam a másikat is, majd a hagymákat is félretettem.

Ezt követően készítettem egy félig joghurtos, félig tejfölös alapú mártást, amibe só, kevéske oliva olaj, sok-sok kapor és majonéz került, majd a kész mártás mehetett a hűtőbe.

Nagyjából minden előkészület megtörtént, megjöttek a vendégek, majd indult az első parti, amit Eszterem fölényesen meg is nyert. A sokkot egy kevéske alkohollal próbáltuk orvosolni, de ilyenkor jól jön egy finom kaja is – úgyhogy be is izzítottam a Landmann-omat.

Először a grillrácson átsütöttem az előpárolt krumplikat, közben pedig a hagymát is átforrósítottam a grill vason.

A füstölt lazacokat hat részre vágtam fel, a finn kenyér sajtot (Juustoleipä) pedig szintén felkockáztam. Ezek is mentek a vasra, gyorsan átpirítottam mindet, majd neki is estem a tálalásnak. (Sok fotó sajnos nem készült, mert azért elég sötét is volt már ekkor, meg öt éhes versenyző agyon is vágna, ha a fotózással bíbelődnék.)

A tálalás nem egy fine dining, de ez nem is erről szól. A három fő alkotóelemre locsolunk kapros mártást, morzsolunk rájuk kéksajtot (amit mi elfelejtettünk venni) vagy valami túró szerű cuccot vagy fetasajtot. A korábbi hangos csevegést, röhögést felváltja a csendes élvezkedés, mi egy kicsit megint Ouluban lehetünk, a barátok pedig kezdik érteni, hogy miket is szeretünk mi ebben a szép és érdekes országban, amiről olyan sokat szoktunk mesélni.