Gyömbéres, banános, chilis curry frissen sült chapatival
Első fáziként egy mélyebb serpenyőbe olajat öntöttem, majd vékonyra szeletelt fokhagymákat, reszelt gyömbért és felkarikázott banánt pirítottam.
Ezt követte az indiai ételek készítésénél fontos művelet, a fűszerek lepirításnak elvégzése. A serpenyőben lévő olajba szórunk római köményt, tandori masala-t, banános-mangós curry port, garam masala-t, majd addig pirítjuk őket, míg a konyha meg nem telik illatfelhővel.
Míg a fűszerek elkészülnek, megpirulnak, addig vöröshagymákat pucolunk, majd nagyobb darabokra vagdossuk őket, aztán ezeket a fűszeres alapba dobáljuk.
Közben megint dolgozunk, a megtisztított sertéscombot szépen felszeleteljük, majd felkockázzuk. A hagymás, fűszeres alapba beleszórjuk a szépen feldarabolt husikat, sózzuk és borsozzuk a halmot. Hagyjuk, hogy szépen lepiruljanak a húsok, kb azt az elvet kell követni, mintha pörkölt készülne a serpenyőben.
Mostantól folymatosan pakolunk valamit a húsos alapba, mert ez egy ilyen meló. Újahagymát darabolok, egy egész konzervdoboznyi darabolt paradicsomot öntök a serpenyőbe, de érkezik egy maréknyi apróra vágott, friss koriander, az elején lepirított banános cucc és még egy csomó fűszer is (curry por, chili, só, bors, garam masala, stb.). A curryt mostantól fedő alatt főzzük, időnként kóstolunk is természetesen.
Ha van otthon alaplé, akkor azzal, ha nincs, akkor sima vízzel hígítunk az alapunk sűrűségén, majd hagyjuk, hogy a húsok szépen bepuhuljanak.
Közben készítünk egy adag chapatit, ami szerintem a világ egyik legkönnyebben elkészíthető körete. Liszt, víz és só – ennyi kell csupán. kb 10 dkg búzaliszt, kb 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 csipet só, kb 1 dl víz. Az alapanyagokat összedolgozzuk, összegyúrjuk, majd egy száraz serpenyőben kisütjük őket. Nem kell finomkodni, nem kell szép formákra törekedni, tök mindegy, hogy hogy néznek ki a chapatik – a lényeg, hogy klasszul megsüljenek. Amikor elkészül egy-egy adag chapati, akkor vajdarabot teszünk rájuk, majd a következő adagot ezekre pakoljuk, amiket szintén vajazunk.
Amikor már egyre puhábbak a húskockák, akkor persze megint kóstolunk, fűszerezünk, ha van rá igény. Én ilyenkor szoktam beállítani az erősséget, a csípősséget – amit chili porral oldottam meg. Most már csak a csicseriborsó (konzerv) és kókusz tej hiányzik a curry-ből, ezeket is beleöntjük az alapba, szépen összekeverjük az összetevőket, majd hagyjuk egy pár percig összerottyanni az ebédünket.
A végeredmény krémes, fűszeres, közepesen csípős lett, a húsok és a csicseriborsó szépen bepuhultak – összességében nagyon harmónikus ízvilágú tányért tudok kitenni az asztalra. A chapati nem csak köret, hanem arra is nagyon jó, hogy a krémes szaftot ki tudd törölgetni a tányérból – már ha Te is elkészíted ezt majd otthon. Hajrá, megéri … 🙂
