Egész napos séta és ismerkedés Helsinki belvárosával

Kemény, sétálós napra ébredtünk – ami után azt mondhatom, hogy le a kalappal a szüleim előtt, akik a több mint 6 km-es távot simán letudták, Ádám pedig már több külföldi utunkon is bizonyította, hogy fáradhatatlan.

Fruzsi még a mi ébredésünk előtt elsuhant dolgozni a kórházba, Viktor velünk reggelizett, majd Ő is a munkába vetette magát – mi pedig felvettük a legkényelmesebb cipőinket – majd nyakunkba vettük a várost. Papa kérése az volt, hogy szerezzünk Neki helyi térképet – Ő még a klasszikus, régi iskolában szocializálódott, amit mi tiszteletben tartunk. Tehát az irány a központi könyvtár, mert ott láttunk a portálokon keresztül, hogy vannak tájékoztató prosik, térképek – de útközben betérünk a Kampin kapelli-be, a Csend kápolnájába is.

Ez egy kortárs építészeti alkotás és ökumenikus kápolna egyben, ami a belvárosi zajból egy teljesen csendes, érdekes formát mutató belső teret nyújt a betérőknek. Az épület fából készült, az alaprajza kvázi ovális – és benn effektíve nincs semmi látványosság – mégis átjárja az embert az az érzés, hogy egy kicsit érdemes magunkba fordulni a rohanó világunkban. Külön érdekesség volt számunkra, hogy a három padsor mellett volt egy pár óriási párna is, ami tök úgy nézett ki, mintha folyami, mosott kövek lennének – miközben ezek olyanok, mint a babzsákok.

Image00006

Image00005

Image00004

Image00001

Image00003

Image00002

A kápolnából kiérve ismét a nyüzsgő belvárosban folytattuk sétát, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy nem egy budapesti nyüzsgést, pörgést kell ezen érteni. Sokkal nyugodtabb a forgalom, úgy érzi az ember, hogy itt nem rohannak úgy az emberek mint nálunk – kisebb a zajterhelés és nincs szmog. Egész Helsinkire a friss levegő a jellemző, ami a tengernek, a folyamatosan fújó szélnek és a rengeteg parknak, fának köszönhető – de az biztos, hogy nem úgy érezzük magunkat, mintha egy fővárosban lennénk.

Átsétálunk a már szombaton megismert részeken, és végre be is tudunk menni a központi könyvtárba. Nem csak kívül, belül is különleges tér élmény ez az épület, ahol papi végre beszerezheti a számára szükséges térképeket. Mi elkezdünk bóklászni, megnézünk egy természetvédelmi kiállítást is, majd Ádival fotózkodunk egy EU-s, brüsszeli projektnél. Furcsa látni, hogy az itthoni EU ellenesség, a folyamatosan a médiából áradó “brüsszeli támadás” ellenpéldájaként mennyire büszkék a finnek a közösséghez tartozásukra, arra, hogy ennek részesei lehetnek. De ha már itt tartunk, akkor az is nagyon jó volt – és igaziból csak a magyar határ átlépése után szembesültünk igazándiból vele – hogy sehol sem látunk politikai (se pro, se kontra) plakátokat, a tv-ben, amikor papi kapcsolgatta, akkor egyszer sem láttunk se pártokról sem kormányról szóló “tájékoztatót” sem – vagyis nem ez a folyamatos politikai nyomás van az adófizető polgárokon. Na nem politizálok, mert annak sosincs jó vége …

Image00022

Image00021

Image00020

Image00007

Image00009

Image00008

Innen a csapat átsétált az egyetem mellett a város nagy Székesegyházához, ami egy lenyűgöző lépcsősor tetején magasodik a Szenátus tér és a város felé. Gyönyörű, több kupolás, hófehér templom, ami belülről viszont olyan szinten puritán – hogy az már egy kicsit nekünk zavaró volt. Méltóságteljes a belső tér, van bent egy lenyűgöző orgona, egy oltár – de nincsenek freskók, szinte díszítés nélküli a belső tér, de aztán jártunk még egy-két finn templomban, ahol ugyanezt tapasztaltuk.

Image00010

Image00011

Image00012

Image00013

Image00020

Image00015

Image00017

Image00016

Mire kiérünk a lépcsősor tetejére, addigra kicsit elered az eső – ami csak annyiban zavar bennünket, hogy a Szenátus téren lévő sátrakat nem igazán nézzük meg – mert zárt térbe megyünk inkább be.( Ezen a téren még a héten egyszer átmentünk, akkor azonban annyi, de annyi ember volt a szikrázó, nyári napsütésben, hogy akkor meg azért húztunk tovább.)

Image00018

Image00019

A székesegyházzal szinte szemben találtunk egy múzeumot, ami nem okozott számunkra frenetikus élményt, de egy aranyos, a város történetét bemutató, részben interaktív kiállítás – és ami egy hatfős csapatnál lényeges momentum, az pedig az, hogy ingyenes.

Image00024

Image00023

Image00021

Image00022

Innen pedig kiértünk a tengerpartra, ahol a korábbi raktár épületekből menő bárokat, kávézókat alakítottak ki, felettük pedig ott magasodik a város egyik legrégebbi épülete, az Uspenskij székesegyház. Ez az aranykupolás, égetett téglából épített épület 1860-ban épült és nyugat Európa legnagyobb ortodox temploma – és ahova sajnos egyszer sem tudtunk bejutni az itt töltött öt nap alatt – de legalább lesz miért visszatérni…

Image00029

Image00028

Image00026

Image00030

Itt a kikötőben már kezdett fáradni népes kis csapatunk, úgyhogy leültünk kávézni, üdítőzni, feltöltődni.

Maga a kikötő egy nagypolgári villákkal és klasszicista épületekkel keretezett óriási tér, ahol egy szabadtéri piac és kirakodóvásár (Kaupattori) is van – ahol friss erdei gombáktól kezdve, zöldség és gyümölcs is kapható, mint minden ilyen piacon. A standok mellett frissen sütött helyi finomságokat is ehetünk, amit természetesen mi is megkóstoltunk. Mi egy grill-lapon sült törpemaréna és zöldség kombót kóstoltunk, amihez különböző öntetteket ehettünk, de épp akkor sütött a menyecske egy kb fél kilós lazacot is – de a végén nem akartunk annyira bekajálni.

Megnéztük ezen a helyen a hajók indulását is, ugyanis innen mennek a környékbeli szigetekre a séta- és turistahajók – mi pedig terveztünk ilyen utazást is.

Image00027

Image00032

Image00031

Image00033

Image00035

Image00034

A kikötő egyik oldalánál fekszik egy klasszikus, régi vásárcsarnok épület, amit mi sem hagyhattunk ki. Mivel már délután volt, így kb az üzletek fele volt csak nyitva – de mi így is nagyon jól éreztük itt is magunkat. Van itt pékség, cukrászda – ahol Ádámunk rögtön le is csapott egy klassz édes sütire, de van halas, hentes, népművészeti üzlet, van sajt árus, szóval minden, mi szem-szájnak ingere.

Kíváncsiságból vettem  egy rémszarvas konzervet, de 48 €-ért medvehús konzervet is árultak ennél a standnál – de ennyire azért nem vagyok Húsimádó.

Image00037

Image00038

Image00039

Image00040

Image00041

Image00042

Image00043

Image00044

Innen már az út a apartmanhoz vezetett, ami azért még nem kis távolság volt. Félúton átsétáltunk az Esplanadi parkon, ami Helsinki egyik legnépszerűbb és legszebb parkja, ahol most is minden padon üldögéltek a helyiek, élvezték a napsütést, a szép finn nyarat.

Image00045

Image00046

Image00047

Image00048

Délután négy körül érkeztünk “haza” – és mindenki elvonult egy kicsit kipihenni a napi sétát. Vik és Furuzsi is letették a lantot, majd este egy óriási römi partival zártuk a napot.

Előző poszt                                                                          Következő poszt

Vélemény, hozzászólás?