Harcsapaprikás bográcsban, túróscsuszával
Harcsapaprikás bográcsban, túróscsuszával
Mit csinál egy profi horgász, amikor a legkisebb fia harcsapaprikásra vágyik? Kimegy a Tisza tóra, fog egy bazi nagy bajszost, majd feldolgozza és megfőzi. És mit csinál a lúzer ho-ho-horgász? Vesz egy három kilós harcsát, feldolgozza és megfőzi. Nem árulom el, hogy melyik vagyok én, tessék kitalálni!
Szóval fekszik az asztalon egy termetes, izmos bajszos – szemezünk vele, majd szépen a gerinc mellett kifilézzük a drágát úgy, hogy a bordák mellett is szaladjon a kés, és ne maradjon a húsok között szálka. A harcsa azért nagyon jó, mert ezt könnyedén meg lehet csinálni, izmos, sportos hal – akár kisgyermekek is biztonsággal fogyaszthatják. Mi ha paprikást csinálunk, akkor nem szoktuk megnyúzni a harcsát, bár hallottunk olyat is, aki megnyúzza – de a végeredmény szempontjából mindegy, mert nálunk finom és ehető is volt a bőr.
Nos, ha kifiléztük az áldozatot, akkor szép egyenletes kockákra vágjuk őkelmét, majd a bogrács felé vesszük az irányt. Vöröshagymát olajon megpirítunk, majd mehet bele a szegedi piros paprika és a pardicsom-paprika darálékunk, melyet botmixerrel készítünk el. Fűszerezzük, fokhagymával ízesítjük és sűrítjük a paprikás alapot, majd amikor már úgy érezzük, hogy jó az állaga, akkor mehet bele a sok hal kocka. Néhány perc, és kész is a harcsapaprikás – ennek a finom, izmos húsnak nem kell sokáig főnie, gyorsan elkészül.
Közben a konyhában megfőzzük a tésztát, szalonna kockákat pirítunk egy lábasban, majd a túróval együtt összesütjük az egész köretet.
A vacsora frenetikusan sikerült: ültünk a csillagos ég alatt, küzdöttünk egy keveset a szúnyogokkal – és tömtük magunkba ezt a csoda ételt. Rozésztunk és éjfélig ment a világmegváltó beszélgetés. A szép az, hogy másnap reggel, ( na jó, úgy 11 óra felé „reggeliztünk” ) volt olyan családtag és vendég, aki nem restellt harcsapaprikást reggelizni. Ja, én is közöttük voltam… 😀
